Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Újabb keszthelyi leletek

— 85 — szúkásfejüek mellett akárhányszor előforduló réczetojás nagyságú körték vasból, melyeket talán helytelenül, hálósulyoknak tartok. A mit azonban e nép békés voltáról mondottam, azt módosítanom kell. Több összevagdalt koponya mutatja, hogy értettek a verekedéshez, vagy harczoláshoz is. Mindamellett feltűnő, hogy épen a fő temetkezési helyen, az egy csatabárdon és néhány rosz lándsacsucson kivül más fegyvernek semmi nyoma sem volt, holott a dobogói domb minden egyes sirjában fegyverek, vagy azok töredékei tűntek fei. De hát miért épen a dobogón ? — Egy pillantás a katonai részletes térképre rögtön ád erre feleletet A dobogói domb, mely a hévizi tó vagy mocsár és a szőlőhegyek közt emelkedik, a keszthelyi vidéknek éjszak felőli kulcsa, hol csekély erővel a Vindornya-szoroson, illetőleg karmacsi völgyön lenyomuló nagyszámú ellenségnek is sikeresen lehetett útját állani, és a hol népünk hihetőleg sáncz mögött őrködött a Balaton melléki főtelepitvény biztonsága felett. Hihetőleg nem tévedünk, ha azt véljük, hogy a domb sirjai azokat fogadták be, kik ezen pont védelmében koronkint elestek. Idei leleteim és észleleteim népünk viseletéhez is nyjtottak érdekes adalékokat. Már multévi közleményemben emiitettem, hogy a sirokat kitöltő föld minősége azt gyanittatja : hogy a holtak ruhástól együtt temettettek el. Ezt most már egész bizonyossággal állithatom, sőt még azt is, hogy népünk kedvelte a rikító szinü ruházatot. Azon sirokban ugyanis, melyekben a többször emiitett vasszegek voltak, hol tehát az elkorhadás a koporsó vagy láda miatt nem ment oly tökélyetesen végbe, minta pusztán csak beágyazottakban, ásás közben vörös, sárga, kék és fekete málladéknyomokra bukkantunk, melyek nem lehetnek egyebek, mint az elporladt öltözék maradványai; egyikén a feketén, mely durva, vastag szövet lehetett, még szálszerkezetet is tisztán fel lehetett ismerni. Ezen szines málladék azonban mihelyt néhány óráig a világosság behatásának ki volt téve, egészen megfakult, egy nap múlva pedig a teke!én kivül, felismerhetlenné lett. A talált pántok és csatok mutatják, hogy a férfiak köpenyt és alsó ruhát, melyet öv tartott össze, viseltek. Ez határozottan kitűnt ezen tárgyak fekvési viszonyaiból. Végül még ki kell emelnem, hogy a szij a férfiak viseletében nagy