Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
LIPP Vilmos: Újabb keszthelyi leletek
— 83 — Ugyanis itt teles számmal orthokephaloszok, arányos fejűek, és dolichokephaloszok, vagyis keskeny hosszukásfejüek leküsznek egymás mellett, amazok csontvázai magas, erős emberekre, emezeké picziny, és inkább széles, zömök termetüekre utalnak. Az arányos fejűek mellett rendesen kés és ékszer vagy egyéb bronz-disztárgy fordul elő, a hosszukásfejüek mellett vagy semmi, vagy nagyon elvétve csak egy-egy vaskarika vagy rozsdaemésztett vas-csat található. Es ez oly következetes valaminek bizonyodott, hogy az ásatás negyedik ötödik napjától fogva, ha egy hosszukásfejünek sírjára akadtunk, azt már nem is vizsgáltattam meg többé. Összevetve mindezen mozzanatokat, talán nem tévedek, ha ezen hosszukásfejüeket rabszolgáknak tartom, kik uraik között tétettek örök nyugalomra. Ama patriarchális viszony, mely az ókorban ur és rabszolga között létezett, ezen föltevésnek nagy valószinüséget kölcsönöz. Újonnan felfedezett körülmény az is, hogy épen a föntebb leirt hamvvedrek alatti öt sirban korhadt fának nyomait, valamint 11 db. 15 centimeter hosszú és 1 centim, széles négy élű vasszegeket találtam, a mi arra látszik utalni, hogy ezen hullákat koporsókban vagy ládákban temették el, mig a többi, mind azelőtt, mind a jelen alkalommal felásott sir közvetlenül a homokrétegre van ágyazva. Tárgyrokonságnál fogva említést kell itt tennem egy más ásatási kísérletről is, melyet az idei nyár derekán (1879) a csak egy félórányira innen fekvő úgynevezett „Dobogó" dombon tétettem, melyet azonban részint azért, mert a munka ott igen nagy természeti akadályokba ütközött, részint azért, mert a leletek értéke vagy érdekest sége nem állott arányban a rájok fordított költséggel, hésir felbontása után abban hagytam. A sirok itt közvetlenül a vékony pázsit alatt a törmelékes dolomitba vannak beágyazva. Tartalmuk: erős és nagy csontvázak, a koponyák arányosak, ezek mellett többnyire rozsdás vaskarikák, csatok, melyeket csak nagy ritkán lehetett a nehéz munkálatu törmelék körül épségben kikaparni, vascsákányok, kettő ezek közül van a vasmegyei régiségtárban is, hosszú vaskardok, többnyire darabokban, (egy meglehetős épet négy év előtt E. J. tornai szőllőbirtokos késnek idomíttatott át) továbbá a keszthelyiekkel analog t>*
