Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

-10hoz lopódzott vagy tiltott napokon az Alpheios folyón csak át is kelt. Ily alkalmakkor tehát a görögök a meztelenségen meg nem ütköztek, mert ez esetekben nem ellenkezett az illemről való fogalmaikkal. A művészet is esak az élet példáját követte. Meztelen eszményi vagy képzeleti alakok nem sértették a görög illemérzetét. Elfogulatlanul gyönyörködött azon szépségen a melyben a művészek ezen alakítások által az emberi testet feltünteték annyival is inkább, mert a tudomány is az emberi Organismus ismeretét mindinkább jobban elősegítő. Nem képzelhetünk egy oly orvosi tüneményt, mint Hippokratest, az anatómia mélyebb ismerete nélkül, bár ezt gyógytan-történészeink némileg tagadásba vonják. Mindamellett tény, hogy a tudomány fejlődésével a plastikai művészet fejlődése is karölive járt. Hippokrates Phidiásnak és az ötödik század nagy szobrászainak ifjabb kortársa vala.* S ha Polyklet kanonja nem is tekinthető az anatómiai belátás eredményének, hanem inkább azon hellén érzék kifolyásának, mely a természet élénk megfigyelése és a szép testalkatok szorgalmas összehasonlítgatása folytán támadt, mégis % korunk leghíresebb anatómusai szemben a görög plastika remekeivel kénytelenek bevallani, hogy a meztelennek ily tökélyetes képzése az anatómia segélye nélkül a képtelenségek országába tartozik. Tehát magában véve nem a meztelen volt sértő hatással a görög elfogulatlan érzésére nézve, mely önkénytelenül magáévá tette azon keresztény tételt, hogy az emberi test az ő szépségében a halhatatlan istenség temploma. Mindazonáltal ismertek ők is bizonyos meztelenséget a művészetben, melyet kárhoztatandónak, büntetésre méltónak találtak. Es ez azon meztelenség volt, melynek czélja nem a szép feltüntetése a természet legtökéletesebb alakján, hanem az érzéki inger fölidézése volt. De ez a kivételek közé tartozott, melyre a hellen művészet virágzása fénykorában soha sem vetemedett. Igaz, voltak némely istenségek, melyek cultusa az érzékiség körében mozgott. A szépérzékü görög nép geniusa itt is talált kibúvót. A hellen művészek az érzéki örömek alakításait, a Dionysos* Ujabb nézetek szerint a görög plastika műtökólye a móretek pontos kiszámításán alapult.