Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

__ 11 _ cultus phantastikus terére helyezték át, és a mi a művészetben az embernek, a görög ifjúnak tiltva volt, arra a satyr kapott szabadságot. A görög művészek a részegséget, az érzéki gyönyört soha sem állították elő tisztán emberi alakban. A Silenek, satyrok, nymphák, Bacchus és követőinek világa volt az, hol mindazon cselekvények és állapotok ábrázoltattak, melyek a hellén emberre nézve a valódi életben illetleneknek és gyalázatosaknak tartattak, tehát nem mint utánzandó példát, hanem tisztán és egyedül mint farsangi bohózatot tüntette fel ezen oldalát a görög művészet, mely az ó világ legjobb ismerőinek közmegegyezésü véleménye szerint tisztább és szentebb volt, mint a vallás, a melynek szolgált;. Görögország egy nagy művésze sem fertőztette be művészetét oly alakítások által, melyek nemzetének legnemesebbjei és legjobbjai erkölcsi szempontból elitélhettek volna. Egyes elbeszélések, melyek az ellenkezőt látszanak bizonyítani, csak egy későbbi, elfajzott kor haszontalan agy szüleményei. Elenyésznek ezek azon komoly fönség azon szűzies kecs, azon egyszerű szemérem és mesterkéletlen illem előtt, mely a görög művészet minden jobb művénél észlelhető. Ha a görög szellem minden egyéb műve történelmével együtt elveszett volna és csak az istenek szobrai maradtak volna meg az utókor számára, még ezen alkotások is elegendők volnának arra, hogy egy oly nép hajdani léteztéről tegyenek tanúbizonyságot, a melynél „szépség" hatotta át a test alakját és az érzéki természet erejét az illeni és szemérem érzete fékezte meg. Azonban pusztán szépség lelkinemesség nélkül, a görögök előtt értéktelen volt, és Herodot, ki a legszebb görög férfiú nevét tartotta fenn az utókornak, azon férfiúét, ki Plataeánál hőshalált halt, nevéhez hozzá teszi, hogy ép oly nemes gondolkozásu is volt, mint testileg szép. Hanem földi dolog nem állandó, legkevésbbé a legtisztább és legszebb. Beállott az elfajulás és erkölcsi sülyedés kora, mely a művészetre sem maradhatott káros behatás nélkül. Mindazonáltal egészben és nagyban a plastika, jobb mestereiben, egészen a római császárok tökélyetesen erkölcsbomlott koráig még mindig oly magaslaton állott, melyről büszkén tekinthetett le a hozzá nem méltó állapotokra, és még ötszáz évvel Phidias és Perikies után is a hellén