Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

ós szokás megengedte, vagy a hol, mint a hősöknél a lényeg által, mint legnemesebb előállítási mód követeltetett; ugy a művészek az istenek alakításában még a legnagyobb szabadság korában is, sohasem téveszték szem elől azon elvet, hogy a tökéletes meztelenségnek vagy az istenség lényege vagy más külső körülmény által indokoltnak kell lennie. Épen azért a cultus vagy templomi képek, kivált a női istenségeké, részben vagy egészben ruházatosak maradlak. így Phidias ülő Zeusa, mint csaknem minden ülő szobor, a ruhát nem nélkülözte Meztelen csak a felső test, a hatalmasan kidomborodó mell. a roppant vállak, de a test alsó részeit az ágyéktól lefelé, gazdag redőzetü ruha borítja, elfödvén akevésbbé nemes, szellemileg jelentéktelen részeket és egyszersmind a nyugalmat, a minden izgalmas tevékenységtől való mentességet kifejezvén. A többi olympiai isten is teljasen felruházva jelenik meg. és sokáig tartott, míg egy Praxiteles azon istennőnél, kinek lényege a testi szépség volt, az egészen mezteien knidosi Venusával, ily kísérletet tenni merészkedett. De még itt sem merte a művész a meztelen alakítást mint olyant oda

: állítani, mely önmaga és szépsége által volna igazolva. 0 azt az élethez, a fürdőből való kiszálláshoz csatolta és igy a helyzet csak mim múlékony mozzanat van feltüntetve. Sokkal későbben, a művészet elfajulása korában, már egészen máskép gondolkoztak a művészek. Még oly jelenetek ábrázolásánál, mmt pl. Pár s itéiete. sem sértette meg soha is a régi művészet az illemet. Hanem Apollónak már legrégibb szobrai meztelenek, meztelen az álló Zeus, meztelen Hermes az ifjak istene, a palástra ós testgyakorlat védnöke, és csaknem mindenütt, hol az Olympus lakói meztelenül jelennek meg, a ruha távollétét vagy az élénkebb cselekvés és mozgás szülte helyzet, vagy valami szokásos életkörülmény igazolja. Az alsó öltönyt, melyet különben az életben sem hordtak mindig a görögök, a művészek férfiisteneik szobrainál rendesen elhagyták; mert ez inkább az emberi szükséglet dolga volt, mint a bő felső öltöny, mely a méltóság jellegét hordta magán és egy istennél a ruházat jelzésére elégséges volt. Egyáltalán lényeges jellemvonása a görög művészetnek, hogy minden külsőséget csak jelzőleg kezel. Egy sisak, vagy kard jelenti sokszor az egész vértezetet ; a chlamys, a görög lovasköpeny egy darabja, elégséges arra,