Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A Borghesi Viador

_ 4 — a létet szépítik és a nagy emberek tetteit és hírnevét örökre megdicsőítik. A legbizalmasabb összeköttetésben élt korának három legnagyobb művészével. Lysippus szobrászszal Apehes festészszel. Göröghon Rafaeljével és Pyrgoteles vésnökkel, kiknek egyedül ült arczképe előállításánál. s a kiket, hogy modern kifejezéssel éljünk, udvari művészeivé emelte. Nagy idők, nagy emberek ! Azon kor, mely a politikai tett terén egy Sándort, a gondolat világában egy Aristotelest hozott létre, melléjök a képzőművészet két nagymesterét állította, kik körül Lysippus a szobrászat, Apelles a festészet tökélyének zárpontjául tekinthető. Mondottuk, hogy Lysippus geniusának második előmozdítója a maczedonok műszerelete volt. Itt azonban nem hagyható figyelmen kivül, hogy a maczedonok a görögökkel szemközt mégis mindig csak civilizált barbárok maradtak. Műveltségök nem velők született, nem saját lényök- és szellemekből kifolyó, hanem kívülről elsajátított volt. Ezen közművelődés szülte azután azt, hogy ők a művészetet nem a hellének aesthetikai vallásos szempontjából mérték, hanem a fényűzés szolgájának tekintették. Midőn tehát Fülöp és Sándor óta Göröghon — és Sándor utódainak hellenizált birodalmaiban maczedoni szokások lettek uralkodókká azok lettek mérvadókká a művészetben is. A hellének virágzásuk délpontján ugy gyakorolták és ápolták a művészetet, mint, egy hajdani költő szavai szerint, az erény gyakorolandó : legbensőbb hivatásból. E szerint élni, vallás volt. Szeretet és szükségszerűség hozta létre a görög művészet legszebb virágait. De mind ez megváltozott a maczedoni korban. Azon pártfogás, melyben Sándor és világbirodalmának örökösei a képzőművészetet részesíték, többé kevésbbé nem volt egyéb, mint hellenizált önzés ; a művészet a fejedelmek szolgálatába kényszerült lépni. Ezen szolgálatban természetesen roppant kiterjedésre tett szert. Sándor és utódai az ismert világ legnagyobb részét a hellén műveltségnek nyerték meg. Hellén cultura uralkodott Afrika délkeleti részében Abessiniáig és Oarthago határáig és alig egy századdal Sándor halála után az általa alapított Alexandria oly várossá lett, mely, gazdagságra, közintézetekre és világforgalomra nézve Athen legboldogabb korszakát is elhomályosította. Messze keleten,