Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A történelem előtti idő

— 21 — képesíti arra. Nem tagadom ugyan, hogy láttam már jókora kőfejszéket is, de azt is tapasztaltam, hogy, midőn egy élesre kiköszörült 22 centimeter hosszú vaskos serpentinbaltával csak egyetlen egyet vágtam egy tenyőhasáb simára lefűrészelt lapjára és pedig rost mentében és nem ellenében, gyönyörű szép baltám darabokra törött. (Eleget sajnáltam, azóta sem tudtam ily szép példányra szert tenni.) A csiszolt kőtárgyakná! még egy bökkenő van, t. i. azok rendszeres átfúrása. Kgyes darabok, melyek vagy féligátfurattak, vagy amelyeken fúrási kísérletek nyomai látszanak, mutatják, hogy a fúrásnak éles ürvésővel kellett történnie. Az én nézetem szerint ezen ürvéső csakis vasból lehetett, mig az ősrégészek nagy része ezt a világért sem engedi meg. mert hát ezáltal a triturcatio alapjára állított theoriák alól egyszerre elrántódnék a gyékény, — hanem a fúrási eljárást különféleképen magyarázzák. Csaknem általánosan elfogadtatott azon nézet, hogy a fúrás egy. gr. W. által construált és a congressuson ki is állított gép segítségével történt, melynek szarvasagancsaiból készült ürvésője egy ív húrja által hozatott körforgásba, miáltal a kőbe riszált körvágás, viz és homok alkalmazása mellett, mindig mélyebbre és mélyebbre hatolt és egyúttal a lyuk oldalait is fényesre csiszolta. Midőn igy a két átelleni oldalon eszközölt fúrás a kőeszköz közepén találkozott, a közben maradt csapok vagy kihullottak, vagy kitörettek. Ez igen szép és plausibilis magyarázat. Csakhogy itt többféle kérdés merül fel! Először is az : hát azt az élesszélii kemény csonthengcirkét vagyis ürvésőt, föltéve azt, hogy az képes volt viz és homok segélyével a követ kivájni, mivel faragták ki ? Talán obsidiánkéssel ? Nem hiszem, hogy ezt komolyan valaki állithatná. Másodszor : ha az őskori ember azon leleményesség — és éleselműséggel bírt, hogy egy ilyen complicált gépet összeállítson, nem valószínűbb-e. hogy előbb a vas használatát találta volna fel, ha még nem ismerte volna, a mihez ezen éles elmüségnek a fele is elég lett volna ? Harmadszor és végül: minő joggal és értelemmel octroyáljuk tel az őskor emberére aXIX század vívmányai közt szerzett ügyességünket és következtetjük abból, hogy mi ezt vagy azt, igy vagy ugy is meg tudjuk csinálni hogy az őskori ember-