Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879
LIPP Vilmos: A történelem előtti idő
— 22 — nek is azt épen ugy kellett megcsinálnia, mint mi gondoljuk ? ! De vannak pattogtatott kőeszközök is és ezek, mint állíttatik, a régibb kőkort jellemzik. Nézetem szerint a pattogtatot t és csiszolt kőeszközök közt nem kor, hanem inkább helyi különbsé g van. Tudtommal mindkét fajta egy és ugyanazon helyen nem igen szokott fellépni, ebből csak az következik, hogy minden vidék a maga kőnemeit használta.. A szerpentin baza't, mészkő csiszolható, — a kova, obsidián nem. Hogy a csinosabb és tetszetősebb csiszolt tárgyak csereberélés utján a pattogtatott eszközök hazájába is tévedhettek, az könnyen elgondolható. Föltéve, de meg nem engedve, még azt is, hogy a pattogtatott eszközök csakugyan egy régibb kor maradványai, még ez nem praejudicál annak, hogy azon kor embere a vasat és annak használatát nem ismerte volna. Tek ntve a kőeszközök használhatóságát, azok meggyőződésem szerint legnagyobb részben alig lehettek egyebek, mint vasszegény vidékeken, hol a vashoz csere utján is csak nagy nehezen férhettek, szükségből készült fegyverek, emberek és állatok ellen. A legkisebb része szolgálhatott csak házi eszközül és ez épen úgy, mint a csonteszközök, mindenesetre csak lágyabb állományú anyagok feldo'gozásánál. Nem mondom én azt, hogy az őskori ember talán nem kisérlette volna meg kőfejszéjét keményebb tárgyon is. De akkor bizonyára úgy járt mint én. a mit különben azon roppant sok töredék, melyet találunk, eléggé bizonyít. Hogy az őskorban egyik népnek több vaseszköze lehetett, mint a másiknak, sőt, hogy lehetett oly nyomorult. elszigetelt törzs is, melynek alig volt, az több mint bizonyos ; csak azt nem fogadom el. hogy kőeszközt azért használtak az őskorban, mert a vasat nem ismerték. Tacitus idejében a germánok jó része javában benne volt még, ha úgy tetszik, a bronzkorban ; kő- és bronzeszközök pedig akárhányszor és akárhol is ugyanegy lelhelyből kerülnek ki, úgy, hogy azok egyidejű használatát fel kell tennünk. De ugyancsak Tacitixs szól_(D. M. Germ. XLIII. c) a markomann határokon lakó gothinokról is. kik „ szegyenökü l legyen mondva, vasat is ásnak-' — az az bányászattal foglalkoznak, a mi a büszke római szemében lealázó, szégyenletes rabszolgamunka.
