Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A Borghesi Viador

— 10 — Nero óriási mérvben űzte a műrablást ugyan, de maga is szenvelegte a művészt, sőt korának legnagyobb műöntőjét, a genialis Zenodorust, Massiliából Rómába hivta és számos művállalkozásainál foglalkoztatta. Műizlése ugyan nem volt kifogástalan, miről az öndicsőítés vagyis inkább önistenítés czéljából készült száztiz láb magas ércz-arczkép szobra tanúskodik, mégis azon művek után, melyekkel kedvencz lakhelyét, Antiumot ékesíté, mint a Vaticáni Apollo, a Borghesi Viador, Strongylion Amazonja, azt kell hinnünk, hogy ő azon műremekeket, melyekkel személyét körülvette, igen meg tudta válogatni. És még szerencse az utókorra nézve, hogy Nero a szobrot nem Rómában állíttatta íel. hanem Antiumba vitte. Me^t ha igaz, a mit kortársai állítanak róla, hogy azon roppant tűzvészt, mely az örök város három negyedét romba döntötte, ő maga okozta, akkor ezen szobor is elpusztulhatott volna ép ugy, mint azon megszámlálhatlan sok görög remekmű, melyeket a rómaiak több század óta Rómába hurczoltak, és a melyek elpusztulását még a szigorú történetíró Tacitus is, mélyen fájlalja. De lássuk szobrunkat. Vannak müitészek, kik azt hiszik, hogy ezen harczos, — mert épenséggel nem gladiator, bajvivó, a szó közönségesebb értelmében, mint modern elnevezéséből következtetni lehetne, — egy nagyobbszerü csoportoí, különálló és a művésztől kiválló gonddal készített alakja. Ha ezen föltevés áll, akkor szobrunk ezen kitüntetést a legnagyobb mértékb&ü meg is érdemli, mert azon műtökélyt, melyet korának művészei a szenvedélyes mozgalomban lévő élet képzésében elértek, leghívebben tükrözi vissza. Szobrunk egy harczos, ki jobbjával egy nálánál magasabban álló ellenre, talán lovasra vagy amazonra halálos döfést mér, míg ugyanazon pillanatban a baljában magasra tartott paizszsal ellenének ezen oldalról rámért vágás vagy szúrását elhárítja. A nyilvános életveszély, melyben forog, arra kényszeríti, hogy vivási ügyességének minden izét megfeszítse. A test, elpattanásra kész rugóként, a támadó állásban kivetett és meghajlott jobb lábon nyugszik, mig ballába csaknem egyenesen hátrafelé nyújtózkodik és csak három első ujjaival érinti a földet. A ki ezen állás utánzását megkísérti, azonnal meggyőződhetik arról, hogy a védelem pillanatára villámse-