Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A Borghesi Viador

— 11 — bességgel közvetlenül a támadás mozzanatának kell kö vetkezni, melynél az ivalakban intézendő vágás vagy szúrás a küzdelmet bevégzendí. Mert csak is igy van értelme ezen állásnak, melyet egy pillanatnál tovább ki­tartani lehetetlen. A bal kar védőleg tartja az ellen elé a paizsot, mely a márványszobron csak a paizstartó szij által van a karon és az összeszorított öklön jelezve. És valamint ezen kar nyugalma a meghajlott térddel előre feszített jobb lábnak felel meg, ép oly összhangzásban van a messzire hátranyúló ballábbal a jobb kar hátra­vetése, úgy, hogy a kéz, mely a támadó fegyvert szorítja, az űllepen tul nyúlik ki. E szobor míítökélyét az mu­tatja legkiválólag, hogy ezen állás, mely a természetben és valódiságban nagyon bizonytalan és legföllebb pilla­natig tartható, a művészi előállításban a legmagasabb biztonság és leghatalmasabb erőteljesség érzetét kelti fel a szemlélőben. A pillanatszer üt az arczkifejezés is mutatja. Fej és szem erőszakosan balra felfelé a támadó felé irányozvák és a mintegy harczkiáltásra félig nyitott száj oly feszült­séget árul el, melyet ép>n csak a döntő pillanat idézhet elő, melyben a lenni és nem lenni kérdése tűhegyen forog. A homlok- és szemcsontok élesen kinyomulnak, minden izom megfeszült. Világosan látható, hogy ezen harczosnak már nem szabad többé ellenének egy második vágását vagy szúrását bevárni, hogy nem az forog kérdésben, hogy magát védje csupán, hanem, hogy a rákövetkező pillanatban veszélyes ellenét megsemmisítse. Azért nyú­lik vissza a jobb kar a vészthozó fegyverrel, a legköze­lebbi pillanatban emberünk mint a villám megváltoztatja állását és ballábával támadásra ki ugorva, a halálos csa­pást ellene fejére méri. Lessing azt mondja, hogy a szobrászatnak nem sza­bad oly műveket alkotni, „melyek lényegéhez tartozik, hogy csak pillanatig lehetnek azok, a mik." A görög művészet ezt már csak a mi szobrunkban is tényleg megczáfolta, és habár a mél­tóságos nyugalom legszebb feladata is, az annyira nem volt még som egyetlen feladata, hogy a legkitűnőbb mű­vek egész sorozatát mutatja fel, melyek mindegyike a pillanat lekötését, egy elmúló pillanat kiemelését tűnteti

Next

/
Thumbnails
Contents