Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár köréből

31 tott fokú szividomu és pontozott körszegélylyel diszitett 3 cm. magasságú és 3 cm. széles lemezecske. Két. szintén behajlott fokú fekvő C betűt mutató disz. Két, pontozott körszegélyü, 4 cm. átmérőjű és a középen 2 cm. magas csúcsban kidomborodó átfúrt lemezke. Végül egy csúcsos fővegidomra összehajtott, csúcsáról arányos távolságban egymástól három pontozott vonal fut le, nelyek szintén pontokból kivert karikákban végződnek. E lelethez tartozik még egy 13 cm. hosszú dróttekercs bronzból. Hogy ezen. az őskori régészek által zeng") lemezeknek elnevezett készítmények mi ezélra szolgálhattak, lószerszámrészek voltak, vagy talán a pánczélra alkalmaztattak-e, arról nem merünk ítéletet hozni. A keszthelyi sirlelet fölötti nézeteinket már sokkal positivebb alakba öltöztethetjük. Erre mind a leihely, mind előfordulási módja, mind a tárgyak alakja és minősége, mind koruk meghatarozhatása meglehetősen biztos támpontokat nyújt. Keszthely, e latin szóból : castellum, a Balaton délnyugoti csúcsán a római korszakban lakott, s mint a névből következtetni lehet, kisebbszerü erőddel ellátott hely volt. Egy órára innen délnek, Fenéken egy római Castrum még most is tisztán felismerhető nyomai vannak. (Moguntianae ?) Keszthelyről tett állításunkat a Keszthelyen és közvetlen \idékén előfordult s még mindig előforduló római leletek eléggé beigazolják. E körülmény valamint a feuéki, gyűjtőkre nézve oly háladatos talaj indított 1868—69-ben minket is arra, hogy a római régészettel tüzetesebben kezdtünk foglalkozni. Szóban forgó sirlelet történetéről röviden a következőket mondhatjuk. R . . . . keszthelyi előkelő polgár f. é. márczius havában kertjének egy részét körülbelül egy meternyi mélységre felásatta és ez alkalommal közben hat, egymástól két meternyi távolban egyenközüleg fekvő, téglákból alkatott sírt fedeztek fel a munkások. Csak egy sirban volt férficsontváz, a többi sir nők és gyermekek csontvázait takarta. — A csontvázak fejjel mind keletnek feküdtek. A csontok között elszórtan heverő római apró Nagy Constantin és fiainak bronzérmei az ide való temetkezés idejéül eléggé nyíltan a Kr. utáni IV-ik századot jelölik ki. Mily helyzetben találtattak az alább ismertendő tárgyak a sírokban, arról közelebbi felvilágosítást nem adhatunk, mert a lelet beküldője, Häuser Kornél pr. r. tanár egy nagy reményre feljogosító, még élte tavaszán állott férfiú, ki egyike volt egyletünk legbuzgóbb tagjaiuak, időközben váratlanul elhunyt, Mihelyt időnk engedi, e leihelyen a további kutatást személyesen fogjuk folytatni. A sirlelet egy nagyon rozsdás vaskéspengén kívül agyagedények, bronzszerek és tük, továbbá üveggöngyökből áll. A talált érmekből ítélve valaki könnyen azon következtetést vonhatná, hogy az egész lelet voltaképen római lelet. Ezt, tekintetbe véve a tárgyak minőségét határozottan kétségbe vonjuk és azt mondjuk, hogy az itt eltemet kezeitek lehettek ugyan vagy római