Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

53 veszélynek csirájává fejlődött. Hogy pedig azzá fejlődött, leginkább a postahivatalnokoknak tulajdonitható. Ily korjelekben jelentkezett a római birodalomnak növekedő felbomlása, kiegészítő elemeinek felbontása, a nyomornak a társadalom minden rétegeiben volt elágazása. Nem volt e az valódi nyomor és szükség, midőn Valens császár saját szállítóinak kárpótlásul pénz helyett a postaállomásokban felhalmozott állati trágyát kényszerült által adni?

1) Mindezek szerint az akkori postaintézménv valóságos szerencsétlenség volt az egyesekre épen ugy mint a községekre, melyek a postaállomási épületeket fentartani, a lóistállókat felépíteni. az élelmi szereket és takarmányt szállítani, postakocsisokat felfogadni,lovakat és öszvérekel előállítani kötelesek voltak. Ezen határozmányokat főleg Honorius — kinek Stilicho jobb keze volt — akarta érvényesíteni hozzácsatolván még azon törvényeket, melyeket az állatok kimélete, a diplomák kiszolgáltatása s egyéb postai ügyekben kibocsátott.

2) és különös szigorral utasítja a hivatalnokokokat azon törvény teljesítésére, melyet már Theodosius 389-ben a postautalványok megvizsgálása végett kibocsátott. Honorius uralkodása utáni időkben történtekről, tárgyunkra nézve igen keveset mondhatunk. Az ő uralkodása után a birodalom hanyatlása oly sebes léptekkel haladott, hogy az el« dei által életbeléptetett szervezetek vagy megsemmisültek, vagy pedig az államhoz hasonlóan csak tengődtek. Az akkori kormányok gyors változása mellett lehetetlen volt a netán még fennálló törvényeket mindig a kellő szigorral érvényesíteni. A nyugoti római birodalom romjain német államok keletkeztek, melyek uralkodói a rómaiak életrevaló intézményeit magukévá tették. így cselekedett a keleti góthok királya Theoderich, ki Aurelius Cassiodorus tanúsága szerint mindenkép törekedett a régóta sújtó terhek alul felszabaditani azon népeket, a melyeknek a bitang császárok csak verejtékét, de nem boldogságát látták. Akárhogy iparkodott azonban Theoderich a bajokon segíteni, czélt még sem ért. mert a százados szokás által mély gyökeret vert terheket nem lehetett oly rövid idő alatt megszüntetni. így tehát a közlekedési ügy is megtartotta régi jellegét. Szolgált a kormánynak és hivatalnokainak a nélkül, hogy a kereskedői osztálynak, vagy a községeknek hasznot hajtott volna. A zsarolás miatti panaszok, a zaklatások épen oly napi renden voltak mint azelőtt. Egyébiránt bármi nehéz feladat volt is a sok bajon segíteni, még is tett annyit a mennyit az utolsó római császárok közül a jobbak tettek. A frank királyok követték a góthok által adott példát, fentartván Galliában a római postaszervezetet ugy a mint volt jobbára minden követeléseivel a községek irányában. A vandal királyok, felfogván a közlekedési ügy országos értékét, a postakezelést jobb rendbe hozták, miáltal az alatt1) Cod. Just. 12, 50, 51. 2) Cod. Theod, 8, 5, 54, 55 stb. (397 -401. ó?.;