Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

54 valókon sokat segítettek. Afrika északi részén még a rómaiak által épített jó országutakat szorgalmatosau tatarozták, a futárokat római elnevezésükkel együtt megtartották s királyi futárok jogaival felruházták. Vessünk most egy pillantást vissza az itten röviden elmondottakra, s a következő eredményhez jutunk: A római császárok a postát felhasználva nem tekintették másnak, mint eszköznek szigorúan kormányozni. A római postaintézmény nem volt oly eszköz, mely a forgalmat, a jólétet emelte volna, daczára némely uralkodó ez irányban tett kísérletének. A római alattvalók ez okból a legnagyobb nyomorgatásnak voltak alávetve. Azon kor eszméi különböztek e tekintetben a mai czivilizatió eszméitől. A mai kor a postaintézmény jótéteményeiben mindenkit részesít ; az ókor a postának minden terheit az állampolgárokkal viselteté. A postára vonatkozólag ezt mondja Arcadus Charisius: az alattvalók személyi terheihez tartozik a kocsiposta és előfogatokróli gondoskodás, vagyoni terheihez pedig a postalovak, öszvérek és természetbeni kiszolgatása. Az adózások ezen nemei a középosztály, az úgynevezett polgári osztály vállait nyomták, a hivatalnokok, katonai egyéniségek, némely magasabb rendű osztályok ezen teher viselésétől fel voltak mentve. Tekintve a római birodalom roppant nagy kiterjedését, mi a szigorú ellenőrzést lehetetlenné tévé, nem lehet csodálni sem a lakosság nagyobb részének elégedetlenségét, sem a nyomás nagyszerűségét. A népnek terhelt része a postaintézmény jótéteményeitől el volt zárva. El lehet képzelni, hogy az akkori posta egy oly eleven mozgású birodalomban, minő csaknem végpusztulásáig a római birodalom volt, nagyszerű intézmény volt, mely lelkiismeretes kezelés és általános használh'atás mellett a polgárok részére valóságos áldás lehetett volna. A rómaiak postaintézményét átvették a frankok is államszervezetükbe, s Nagy Károly által egész Némethonba bevették, de jellegét is megtartották. Maradt az. a mi a rómaiaknál volt, az alattvalókat terhelő állami intézmény. Ha valaki kétségbe vonná a római posta által az állani polgáraira rakott terhek csaknem elviselhetlen nagyságát, utaljuk az 1848 előtt hazánkban divatban volt forspont tanulmányozására. Akárhány község kiadhatja bizonyítványban, hogy a megyei gyűlések, katonai szállítások, uri székek alkalmával az eke elől kellett kifogni lovaikat, hogy a bírói házhoz érkezett, utasokat rögtön tovaszállitsák. Volt elég oly helység, hol naponta, három, négy pár lónak készen kellett az istállókban lenni, várandók a kisbíró parancsát. Nagy teher volt ez is, de es:tk nagyon gyenge árnyéka nzon tehernek, melyet a világbirodalom polgárainak a fényűző udvar biztonságáért, a kegyenczek kényelmeért. a hivatalnokok hasznáért viselni kellett.