Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése
52 tagjai dij lefizetés nélkül nyertek előfogatokat. A dioecesisek 1) tanácskozmányaira összegyűlt követeknek meg volt engedve a postai rhedákat minden dij nélkül igénybe venni, 2) azon esetben, midőn a gyűlés határozatait helybenhagyás végett a császárhoz vitték. Kétséget sem szenved, hogy a római hírlapokat — acta urbana, diurna — okmány másolatokat — gestum exemplaria — s egyúttal a magányleveleket is a postával szállították a provincziákba. Ezen feltevés megmagyarázható azon körülmény által, hogy az akkori cursus publicust az államhivatalnokok, hadparancsnokok és egyébb prownczialis katonatisztek rendelkezése alá bocsátották. Tacitus is említi, hogy a tartományokban a római újságokat kíváncsisággal olvasták. A posta kétségen kivül sok újságot szállított a tartományokba a nagyszámú hivatalnokok részére, de még többet szállítottak privat uton a római polgárok ismerőseik és rokonaik részére. Az idézett Symmachus kortársa Stilicho, hadvezér ós államférfiú, a hanyatló birodalomnak utolsó támasza, Julius császár példáját követve, a nyilvános játékokat megtekinteni vágyó vendégeinek szintén utazási diplomákkal kedveskedett. Symmachus maga megköszöni neki, hogy oly kegves \ olt, lovakért Spanyolhonba utazó szolgáit uti jegyekkel megajándékozni. Mind ezekből kitűnik, hogy ez idő folyamában a magas állásúak igen is önhataimiJag felhasználták a kínálkozó előnyöket a kevesebbé vagyonosok hátrányára. Euíinus, ki a cursus publicusra felügyelő praetori praefectust visszaélés miatt hivatalától megfosztotta, a hatalmaskodásban nyomait követte. Ha ilyesmi a nagy Theodosius alatt megtörténhetett, ne csodáljuk, ha gyenge és tehetetlen utódja alatt a viszonyok nem javultak. A szomorú szerepet játszó Honorius ugyan megkísértette a postán való utazásnak korlátozását keresztülvinni, de a birodalomnak bel viszonyai annyira rodthattak, az uralkodó tekintélye már oly csekély volt, hogy <> már nem is mint egy uralkodó, hanem inkább mint egy alázatos kérelm-ző mert csak fellépni tartományi helytartói ellenében, kik parancsait figyelmökre sem méltatták, A római birodalomnak régi törzse, a tartományok hátrányára annyira czirógatott Olaszország som részesült többé az eddigi kedvezésben, sőt épen Italia volt talán azon tartomány, mely a birodalomnak kétfelé osztása és a császári udvarnak Konstantinápolyba lett áthelyezése után megszűnvén központ lenni, jólétéből, jelentőségéből legtöbbet veszített. Így tehát Italia a többi tartományok sorsában részesült és itt is a cursus publicus volt azon elfajult intézmény, mely az alattvalókat, hogy a súlyos zaklatásoktól menekülhessenek, telkeiket odahagyni kényszeritette. A ferde felfogás, zsarolás és önkény által odavitték a dolgot, hogy azon intézmény, mely hivatva volt az egész birodalom jólétét előmozdítani, az elégedetlenség és 1) Nagy Constwntin felosztása szerint több tartomány összevéve óioecesisnek neveztetett. 2) Rheda hasonlitott a kecskeméti ponyvás s.-ektrekh ez.
