Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

38 volt tiltva, minekutána az állam, a szövetségeseket megterhelni nem akarván, kiküldött hivatalnokait öszvérekkel, sátorokkal s egyéb utazási kellékekkel ellátta, s saját költségükön veendő be­szállásokra utasította. Ezen tilalom daczára azonban Posthumius consul a maczedoni királyhoz követségbe jártában Praeniste város polgáraitól maga s kísérete számára szállást és előfogatokat köve­telt — mit ő előtte egy hivatalnok sem mert követelni a szövet­ségesektől — mely követelésnek a városi tanács, további zsarolás elhárítása végett, kényszerülve eleget is tett. Ezen önhatalmú eljárás által Posthumius utat nyitott a jövendő e nembeli meg­terheltetések és követeléseknek. Figyelmet érdemel még Liviusnak előbb idézett azon meg­jegyzése, mely szerint a szövetségesek a sürgős követségben járó követeknek csak előfogatot tartoztak kiállítani, de egyéb költeke­zést adni nem tartoztak a római polgároknak. Posthumius erősza­kos eljárása tehát előképe azon lassankint kifejlődő intézmény­nek, mely folytonosan növekedő arányban a tartományok lakóit nagyon, néha az elkeseredésig sújtotta. Ezen eseményre vonat­kozik II. Theodosius császárnak híres törvénykönyve, midőn az intézményt, mint régi időből származót emliti. Ezen adott alapra építették utóbb a római császárok azon állandó szervezetet, mely az egykorú írók feljegyzései, s a később alkotott törvények hatá­rozatai szerint az alattvalókat nagyon is terhelte a nélkül, hogy az ez által várható megfelelő előnyökben részesítette volna. Üe annál nagyobb előnyt szolgáltatott ezen intézmény az ügyet fel­használni tudó imperátoroknak. kik ez által hatalmukat biztosí­tották és terveiket életbe léptették; nem különben a társadalom egyes osztályainak, p. o. az állami hivatalnokoknak s a had­sereg tisztviselőinek. Ezen postai szervezet túlélte a római nyugoti birodalom hanyatlását, a mennyiben a római birodalmat elfoglaló góthok és vandaloknál is használatban maradt egy ideig. Lássuk most részletesebben a római postaszervezet fejlődését a császárok idejében. Kezdete, miként láttuk, a Krisztus születése előtti második századba esik. A következő századok nyújtanak megbízható adatokat annak további kifejlődéséről, habár kimeritő tudósítások­kal nem rendelkezhetünk is a viharos polgári háborúk korából. A római köztársaság már korábbi időben gondoskodott arról, hogy az elfoglalt tartományokat ne csak Rómával, hanem azokat egy­mással is minél szorosabb kapcsolatba hozza, azokból egy, idővel összeolvasztott nagy államot teremthessen, minélfogva számos kitünőleg készített műutat készíttetett, melyek nem csak a közleke­dés, forgalom növelésére, hanem a katonaság tovaszállitására fel­használni lehetett. Az utakra való felvigyázat a censorokra bízatott. Az állam növekedésével, kiterjedésével arányosan a forgalom is mindinkább évről évre élénkebb lett, és az összeköttetés a világvárossal a kereskedelmet oda összpontosította. Ezen kedvező viszonyok idézték elő a levél- és málhaforgalom alapítását, mply forgalom

Next

/
Thumbnails
Contents