Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

39 eszközlésére, illetőleg tovaszál litá-sára a rabszolgák és szabadosokat (libertíni) stator,

1) gyakrabban Cursor név alatt alkalmazták. A köztársasági kormány eltörlése előtt azon előkelő gazdag római polgárok, kiknek íiaik tanulás végett Göröghonban az iskolákat látogatták, szintén tartottak levélhordókat, kik egyébiránt mások levelét is elszállították bizonyos jutalomért. A közforgalomra azonban nagyobb hatást gyakoroltak az állami jószágokat s az adókat bérbe vették s igy a termesztmények, s a tetemes pénzösszegek elszállítása által a forgalmat mindinkább el segítették. Nem különben érdekükben volt mindazon viszonyokról, melyek az üzletre hatással voltak, magoknak gyors s biztos tudomást szerezni. Mindennek teljesítésére szükségessé vált oly egyénekről gondoskodni, kiket küldöncz minőségben alkalmazni lehetett. Valamint napjainkban minden valamire való városban bérkocsi társulatok alakultak az utasok tovaszállitására, ugy Rómában s inás városban is szervezkedett egy osztály, mely magára vállalta a leveleket s apróbb küldeményeket tovább szállítani. Rövidebb utakra gyalog, távolabbi helyekre lóháton szállították megbízóik leveleit, s apróbb málháit. Kereskedők, fuvarosok hajósok is magukra vállalták a levelek s málhák továbbszállítását, külön bér fizetés mellett, ha utjokba esett azon hely, hova a küldemény czimezve volt. így volt ez minálunk is még néhány évtized előtt, midőn rendes közlekedési eszközök hiányában voltunk. Ezen tabellariusok (levélhordók) nemcsak az állami haszonbérlőkkel voltak összeköttetésben, hanem az államhivatalnokok és magános egyének megbízásait teljesítették, amennyiben leveleiket elszállították s viszont a válaszokat kezeikhez is szolgáltatták. Cicerónak leveleiben elegendő adatra találunk a római levélhordókat illetőleg. Plinius levélgyüjteményei is csak bizonyítékai a már akkor fennállott levélhordói intézménynek. Az igy szervezett postai közlekedés a közönségre nézve igen hasznos s jótékony intézinénynyé vált, mindaddig, míg a római császárok hatalomvágya, önzése s az prőszakkal elfoglalt Irón ingadozó birtoklása a cursus publicust az alattvalókat sújtó teherviseléssé nem tette. Ugyanis Augusztus volt az első, ki kormányra lépte után az emiitett fenálló régi szervezetet felhasználni és az e^ész birodalomra kiterjeszteni szükségesnek Játtá. Ó nagy elődjének Julius Caesarnak példáját utmutatóul vette, ki számos győzedelmeit a római tanácscsal bizonyos egyenlő távolságban felállított futárok által tudatta, Ez irányban való t-rveinek kivitelében nagy előnyül szolgáltak a már az előbbi kormányok alatt kitünőleg épült s kezelt közlekedési utak, melyek a nagy birodalom szivétv Rómát, a tartományokkal minden irányban összekötötték, s ezeket is átszeldeltek. Ezen utak kétfélék voltak : nyilvános utak (viae publicae) és katonai utak (viae militares). A közlekedési utak szélesek, ezek keskenyek voltak. A katonai utak azonban fontosabbaknak 1) Cicero ad Jani, 2, 19, 2.