Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

96 buzogánygomb s valami őslény hét nagy őrlőfoga is találtatott a falak körül, az csak e talaj ősrégészeti jelentőségéről és geologiai nevezetességéről tanúskodik, a lel helynek pedig, mind olyannak római létét legkevésbé sem alterálja. E fölfödözés körül, de meg a körül is, hogy azt egyle- * tünk tudományos czéljaira felhasználhatja, legtöbb és legbokrosabb érdemei vannak tek. Egerváry Miklós ügyvéd urnák, egyletünk eme kiválóan ügybuzgó tagjának, ki mint már ezelőtt is mindig, ugy most is egyleti czéljaink előmozdítására lelkesült odaadással minden tőle kitelhetőt elkövet. Az ó közbenjárásának köszönhető az is, hogy a sághi lelhely kiaknázása egyleti pénzerőnk igénybe vétele nélkül történik meg, a leletek pedig mégis régiségtárunk gyarapítására szolgálnak. És éppen azért nem is habozunk kimondani, hogy tek. Egerváry Miklós ügyvéd ur az egylet elismerését és háláját teljes mértékben kivívta magának. Római gyűjteményünk minden ága a lefolyt évben is, ha nem is nagy, de mégis igen érdekes szaporodást mutathat fel. E tekintetben kiemelendónek tartom azon nagy arnphorát, melyet Mück János, katonai épitőtiszt ajándékozott régiségtárunknak. Mindazonáltal jelentékeny gyarapulásnak néznek elébe főleg római, de egyébb gyűjteményeink is, ha legközelebb átveendjük elhunyt honfitársunk, Horváth Elek, volt országgyűlési képviselő magángyűjteményét, melyet ö még éltében, vasmegyei lévén, a megyei régiségtárnak ajánlott föl, de a melynek tényleges átadását közbejött halála akadályozta meg. Eönkelt lelkű özvegye azonban az elhunyt eme nemes szándékának eleget teendő, a gyűjteményt jövő hó elején fogja egyletünknek átszolgáltatni. Midőn e gyűjteményről szóló jelentésemet a jövő közgyűlésre halasztanám, nem tagadhatom meg magamtól azon fájós örömet, hogy a korán körünkből elköltözött adományozóról néhány szóval meg ne emlékezzek.