Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

97 Horváth Elek egyike volt azon ritka egyéneknek, kik, bárhová terelje is őket sorsuk, bármennyi munkával halmozza is el őket hivatásuk, bármily mostohák is a körülmények és küzdelemteljes a pálya, melyre adták magokat, mégis mindig találnak módot időt és alkalmat arra, hogy a szorosan vett és nem kenyeret adó tudománynyal is foglalkozzanak, annak valamely ágát szerény, csendes, senkitől észre nem vett munkával műveljék és e foglalatosságban találják legtisztább, legélvezetesebb örömüket. Ő már akkor, mikor Vasmegyében talán az egy Bitniczen kívül látszólag senki sem törődött az ókor emlékeivel, ezeket méhszorgalommal gyűjtögette, és pedig nem föltünési viszketegből, hisz 6 gyűjteményével sohasem dicsekedett, hanem igazi tudvágyból és azon biztos öntudattal, hogy a hány ereklyéit menti meg a régenmultnak, ugyanannyi történelmi tanúbizonyságot ment meg az utókor számára. Most ő is, fájdalom, már a multté, de egyletünk az ő emlékét hálás tisztelettel gyűjteményében mind a jelennek, mind a jövőnek fenn fogja tartani. Középkori régiségeink és ritkaságaink lassan bár, de lolytonosan szaporodnak. Ebbeli gyűjteményünk körül is két, legalább egyletünkre nézve fontos mozzanatot kell felemlítenem. Az első, mi minden egyleti tagnak örvendetes tudomásul fog szolgálni az, hogy régiségtárunk is a Budapesten az árvízkárosultak javára szervezett, de a jótékony czél mellett közművelődési érdekkel is biró iparműkincsek és történelmi emlékek kiállításában egy válogatott tárgycsoport által szintén részt vett. A másik pedig az, hogy gyér számú ugyan, de szerfölött érdekes külsejü keleti föliratos emlékeink megfejtése, illetőleg megmagyarázása ügyében a bécsi cs. k. keleti akadémiával léptünk érintkezésbe, és csak a hálás elis8