Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VI. A felső-raksi sírkő
5 3 • CELLINVS. F. ET. VITELLIA. CON. VIVI. F. S. (Gemellus, Marco fia és neje Adnamata, valamint fiok Marcellinus és ennek neje Yitellia még éltökben álliták magoknak.) Az Adnamatus névvel e szerint végeztünk volna. Fölvéve ismételten a tárgyalás kezdetén felállított nézetünket, t. i. hogy a régiségtárunkban létező sirkőfölirat föszemélyét, Quartust, aravisk főnemesnek tartjuk, azt hiszszük, hogy e véleményünk alaposságát az egykori tanuk, t. i. a kiterjedt Adnamatus család tagjainak tulajdonneveiből, meg azon körülmény által is eléggé indokoltuk, hogy a fölsorolt emlékek leihelyei azon területen léteznek, melyet az ókori földleirók az aravisk népnek tulajdonítanak. Hogy Quartus nem barbár, hanem római név, azmitsem bizonyít nézetünk ellen. Sírkövünk, valamint a többi idézett is a római korszakból való, mikor a meghódolt barbárok nevei is lassankint rómaiakká változtak át, sőt nem ritkán esett meg, hogy az ilyen romanizált barbár jobb rómainak kivánt látszatni, mint az eredeti civis romanus. Kövünk erre világos példa. Mit keres azon barbár kézzel és már utólagosan befaragott gyermekeket szoptató farkas? Szolgai tüntetés biz ez, semmi egyébb. Kövünk lelési történetét néhány szóval el lehet mondani. Két felső-raksi földmives ásta azt ki a határ éjszaknyugati végében létező földjükön és eladás végett Gyanatalvára hozták. A gráczi muzeum-egylet szelét vévén e leletnek, egy ügynök által alkuba bocsátkozott a találókkal, de Réthelyi Sándor, szent-gotthárdi szolgabíró erélyes és hazafias közbenjárása által sikerült kivinni azt, hogy a találók a követ a gyanafalvi községnek, ez pedig a vasmegyei régiségtárnak adományozza. A fehér steier márvány állományú kő, melynek magassága 2.02 m. szélessége 0.82 m., a közepén ugyan
