Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VII. Két germánnevü sírkő

54 ketté törött ugyan, de ezen körülmény a föliratot nem rongálta meg. VII. fjnáj Azon vészthozó népelemek, melyek a nyugatrómai császárságra nézve később oly válságossá lettek, a felsőpannoniai Duna-határnál gyűltek össze. Kivált azon nevezetes darab föld, mely délről a Duna, északról a Thaya, nyugatról a Kamp, keletről a Morva által szegélyeztetik, volt azon forrongó pont, a honnan az első lökés intéztetett a római birodalomra, mely mint a tóba vetett kő, mindig nagyobb és nagyobb köröket képozett, melyek végre a birodalom határait is megérinték. E csekély, mondhatni jelentéktelen terület az emberi művelődéstörténetben valóságosan classicus jellegű. A Thaya mellett kétségbevonhatlan bizonyitékokat találunk arra, hogy ott az ember már az elefánt kortársa volt, és lepattogtatott kőfegyvereivel e roppant állatot vadászta és le is győzte. S ettől a kortól fogva az emberiség történetét nyomról nyomra lehet e talajon követni, mert nyugaton a Manharthegység lejtőin, a csiszolt kőeszközök, a már magasabb művelődési fokot tanusitó tárgyak ezrivel találh tók. A bronz és vaskor, bár gyérebb számban, szintén az egész területen tűnnek fel. A délkeleti szegletben pedig, ott hol a Moldva a Dunábá ömlik, történelmi területre lépünk, olyanra, hol a népek sorsa döntetik el. Itt mérkőztek a rómaiak a germánokkal ; itt állt Ottokár és Habsburg Rudolf szemközt; itt vivott első Napoleon a szövetséges hadsereggel véres csatákat, és csak kevésbe