Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

6 sulandó felek közti viszonyon mit sem változtatott, ép oly kevéssé ismerték egymást, mint azelőtt. Menyasszony és vőlegény nálok ismeretlen fogalmak, nincs is szavok erre sem a rómaiaknak sem a görögöknek. A férfiú mátkájának kő nélküli vasgyürüt ajándékoz,

1) mint hűsége zálogát, a leánytól azonban nem kapott viszont, mert nem ez kötelezte le magát, hanem azok, kiknek hatalma alatt állott. Jellemző, nagyon is jellemző mit Seneca e tárgyról mond. így szól ugyanis : „Gondold meg azt is, hogy nálunk a feleséget nem választhatjuk, hanem azt kell elvennünk, kit épen kapunk. Hogy az azután házsártos, bolond, rút, rosz szagú vagy bármilyen hibájú, azt mind csak a lakodalom után tudjuk meg. Ha lovat, szamarat, ökröt, hitvány rabszolgát, vasfazekat, széket vagy bögrét akarunk venni, azt előbb megvizsgáljuk, aztán ugy veszszük meg, ha tetszik; csak a feleséget nem mutatják meg előbb, nehogy visszatetszést szüljön, mielőtt elveszik." A lakodalomra kitűzött határnapig elég dolga volt a hajadonnak és házinépének, hogy a jövendőbeli asszony szükségleteit, vulgo ausstaffirungját. összeállítsa, rendbe szedje. A nagy nap előestéjén a hajadon búcsút vett gyermekkorától, babáit és egyéb játékszereit felajánlván azon isteneknek, kik gyermekségét oltalmazták. Végre felvirradt a lakodalom napja, a melyen az anya öltözteté fel leányát a végzetes útra. A menyasszonyi dísz főrésze volt a lángszinű fátyol, mely a fejet hátul és az oldalokon elfödte ugyan, de az arczot szabadon hagyta. Már korán reggel megteltek a jegyesek házai a jóbarátok. rokonok és cliensek seregével, kik egyszersmind a házassági szerződés aláirásakor mint tanuk szerepeltek. Mindkét ház fényesen vala feldiszítve és kivilágítva. Estefelé ünnepélyes fáklyamenetben zenekiséret mellett a mátka jövendőbeli férje házához vezettetett, az utczák, melyeken a menet keresztül vonult, rendesen tömve voltak bámész l) Egy ilyent a régiségtárunkban is lehet látni.