Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

5 Ily foglalkozás és szórakozások közt a gyermek hajadonná érlelődött. A szülők, mint már felhoztam, már jókor azon voltak, hogy leányuk jövőjét egy illő s boldognak Ígérkező házasság utján biztosítsák. A házassághoz megkívánt törvényes nagykorúság a hajadonnal a betöltött 12-ik évvel kezdődött és mint általános szabály tekinthető, hogy a hajadonok a 13-ik és 17-ik év közt adattak rendesen férjhez. Azon nő, ki 20 éves korában még nem volt anya, az Augusztus császár által a gyermektelenségre szabott büntetésekkel sújtatott. A házasságok kötésénél leginkább, s ez a férjhez adandó nők zsenge koránál fogva nagyon is érthető, egyesegyedül az atyai hatalom határozata döntött; igen sokszor két család gyermekei már csecsemő korukban jegyeztettek el egymásnak. Az atyai határozat ellen fellebbezés nem volt. Az eljegyzés rendesen közvetítők által történt, mert a házasulandók egymást ritkán ismerték. A nősülni akaró fiatal ember vagy ennek közvetítője az apával vagy gyámmal értekezett, a leánynyal soha. Ezen fogalomra : megkérni egy no kezét, a latinnyelvben nincsen szó vagy kifejezés. Ha az apa beleegyezett, egy nagy, az ünnepély emelésére összehívott vendégsereg jelenlétében megtörtént az eljegyzés. Hogy mily fényűzés uralkodott az ily eljegyzési lakománál, arról Plinius tesz tanúságot, ki Lollia Paulinát, Caligula császár volt feleségét egy ily alkalommal oly smaragd- és gyöngy-díszben látta, mely 40 millió sesterciusba, vagyisa mi pénzünk szerint közel három milló forintban került. Hanem Lollia ugyancsak nagyra is volt ezen ékszerekkel, mert azonnal késznek nyilatkozott állítását a magánál hordott és kifizetett számlákkal be is bizonyítani.

1) Különben az eljegyzés, ha évekig tartott is, a házalj Régiségtárunkban női ékszerekből csak egy arany fiilfiiggőt s néhány gyürfit birunk. De annál több és érdekesebb van ezekből a budapasti m n. muzeuinban és pedig a mi tájékunkról.