Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében

76 történeti idő jellegét hordja magán s mi azt csakis a kiegészítés kedvéért hozzuk fel. Ez rendszeresen épített, bejárattal és talappal ellátott és nagy egymásba illeszthető téglákkal födött sirkamara; benne urna, gyakran kisebb nagyobb, határozottan római készitményü üvegecskék és bögrékkel; elvétve a domb földjében már római érmekkel is találkoztunk. Mindazon dombokat tehát, a melyekben a temetkezés négy első módját észleltük, minden habozás nélkül a bronz és vaskorba sorozzuk. Hogy eddigelé e dombokban oly kevés ősbronz és vaseszközt találtunk, annak oka hihetőleg az, hogy miután eddigelé e sirdombok legnagyobb részét még nem kutattuk át, az igazi, jól fizető leihelyeket még érintetlenül hagytuk. Hogy ez, részünkről legalább, szándékosan nem történt, az bizonyos ; s eleget sajnáljuk, hogy a pusztán tudományos eredménynyel be kelle érnünk; de nem tehetünk róla, mert egyletünk anyagi helyzete és sokfelé szétágazó kiadásai a nagyobb mérvű ásatásokat még most nem engedi meg. A második kérdésre, mily népnek kell ezen műveket tulajdonitanunk s minő alapon — sokkal nehezebb felelni. Tény az, hogy semmiféle szokásban nem tükröződik vissza valamely nép sajátszerű erkölcsisége és jelleme, mint azon módban, hogy adja meg hozzátartozóinak és jó barátainak a végtiszteletet. Tény az is, hogy a germánok, kelták és az ezekkel rokon illyr törzsek nemcsak a történelemelőtti időkben, de jó sokáig még a történelmi korban is halottjaikat elégették, mely szokást hihetőleg még Ázsiából, őshazájukból hozták magokkal. Nyilt kérdés marad azonban még mindig, mily népek, illetőleg mily törzsek lakták a bronz és vaskorban megyénk területét? Könnyelműség volna csak ugy odavetőleg azt felelni rá, hogy Vasmegyét, mint a hajdani Pannónia részét, a római hódítás előtt a pannonok lakták.