Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében

75 öt méter között változó, magasabb ritka. Tetejük vagy domborúan csúcsos, vagy a középen behorpadt; ez utóbbi körülményt egy már régibb megnyitásnak volnánk hajlandók tulajdonítani, a mint hogy az ilyen dombok belsejét már rendesen összeforgatott állapotban találtuk. Előrebocsátjuk még azt is, hogy, miután eddig ezen dombokban sem fekvő sem guggoló helyzetben levő csont vázakra, sem kőeszközökre, hanem következetesen mindig a hullaégetés productumaira akadtunk, azon határozott nézetben vagyunk : hogy mindezen temetkezési helyek a kókornál ifjabbak és vagy a bronz vagy a vaskor, részben már a történelmi idő készitményei. Megerősítik nézetünket az e dombok tartalma körül tett tapasztalataink is; mert a felbontott dombok többféle, egymástól elütő temetkezési módozatokat mutatnak. Volt olyan domb, mely pusztán töltésföldből készítve, közepén egyebet nem tartalmazott, mint egy csomó zsiros» fekete, ragadós tömeget, az elégetett hulla jellemző maradványát. Ez az első és legegyszerűbb temetkezési mód. Ily domb fölös számmal létezik, s ugy látszik, hogy a legszegényebb emberek nyughelyét jelezik. A második temetkezési mód abban központosul, hogy ugyanazon zsiros földtömeg egy nagy terméskőlapokból összeállított, talapzattal nem biró dolmaféle szekrényben helyeztetett el, a melyben azonkívül már bronz- és vaseszközök vagy azok töredékei is fekszenek néha. A harmadik temetkezési mód abban állott, hogy az egészen vagy félig megégetett hullamaradványokat fekete, alacsony, kihasasodó edényekben a sírdomb fenekén vagy egymás mellett vagy körben rak ták el. A negyedik módot jellemzi a törrnelékkőből minden ragasz nélkül összerakott, nagyobb kőlappal befödött kamara, melynek közepén vagy alacsony, vagy magas cserépurna foglal helyet. Az ötödik temetkezési mód már félig meddig a