Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében

68 kivált megkövesült szarvasagancstárgyak több helyütt is merültek fel, de ismét el is hányattak ; de miután ezek csak beszéd és utánkérdezősködés utján jöttek tudomásunkra, leihelyeik és előfordulási körülményeik sem lévén már biztosan megállapíthatók, azokat tudományosan számba vehetőknek nem tartjuk és ezúttal elmellőzzük. Az ujabb (neolith) kőkorra nézve, habár magában véve még mindig csekély, de az előbbinél mégis jóval nagyobb anyaghalmazzal rendelkezünk. Ha összevetjük azon jelenségeket, melyek az ujabb kőkort. vagyis a csiszolt kőeszközök korát megyénkben jellemzik, viszonyítva azokat a megelőző régi kőkorhoz és az utánna következő bronzkorhoz : szükségképpen a combinatio terére látjuk magunkat sodortatva, melynek eredményei ha nem is mondanak egymásnak ellen, mégis egymás mellett nagyon különösnek tetsző helyet fognak elfoglalni. A talált nyomokból föl kell tennünk, hogy mind a régibb, mint az ujabb kőkor embere, itt legalább megyénkben, nomád, vándoréletel élt. De ezen vándorlással ugy vagyunk, mint a friss havon levő csapával, melyet az első azon járó kocsi vágott, és a melyre azután min den következő kocsi rátért. E szerint vagy azt kell hinnünk, hogy a régibb kőkor lakossága folytonosan ugyanegy körben mozgott mindaddig, míg az ujabb kőkor művelődését elérte, mert a palaeolith lelhelyek mellett és között kivétel nélkül mindenütt a csiszolt kőeszköz is merül fel; vagy hogy a neolithkor nemzedéke mindenütt a régibb nyomába lépett, a már egyszer bármi tekintetben mívelés alait állott talajt foglalta el és az ősember tűzhelyei fölött helyezte el a magáéit. E tüneményt látjuk a Ságh hegyén, melyen azonkívül, hogy több ideiglenes tanya, tiizpad van, még egy természetes nagy barlang is létezik, melynek belsejében szintén neolithkori emlékek találtattak, tehát szintén lakásul szolgált.