Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében
G9 AJSágh h egyé n és körüle talált csiszolt kőeszközök még azon sajátossággal is birnak, hogy anyaguk eltér az e korban általános divatú serpentintől, kigylától, mert az lávabasalt, a vulkaneredeLü Ságh hegyének állományából. Hogy az öníentartási ösztön ezen, a létért való folytonos vagy emberek vagy állatok elleni harczok idejében párosulva az emberi ész éleslátásával mennyire ki tudta választani a letelepülésre való legalkalmasabb helyet, azt ezen lelhely, melyet a Bakonyból a sikságra előrenyomuló emberiség első állomásának mérnők nevezni, 'legfényesebben bizonyítja. A Ságh hegye, melynek lejtőit most köröskörül a kitűnő sághi bort termelő szőlők foglalják el, melynek lúgosai és gyümölcsfái közül vidáman pislognak elé a fehérre meszelt présházak és pinczegunyhók, de a mely akkor bizonyosan sürü őserdővel volt boritva, egészen önállóan emelkedik ki a sikságból mint egy óriási tompa kup (Kegel) ; csucscsa oly egyenletes és tágas fensikot képez, melyen egy kis falu könnyen elférhet s a melyről a szélrózsa minden irányában az emberi szem roppant nagy területet beláthat. A neolithkor embere, ha minden telepitvényéből kiszorították is, e könnyen megerősíthető s meredek oldalú fensikra húzódhatott vissza, s ott bármily nagyszámú ellenség ellen könnyen védelmezhette magát. A Ságh hegyén létezett tanyák szokásos jellegűek. Hamu s szénréteg durvamüvü bütykös fekete cserépedények töredékeivel keverve. Hogy a csiszolt kőeszközök e lelhelyről csak egyetlenegy, habár kiváló nagyságú s szépségű kalapács által vannak képviselve, azon csodálkozni nem lehet, mert rendszeres kutatás ott eddigelé nem történt és az esetleg talált s a körülfekvő falvakban elszórva létező úgynevezett mennykövektől a föld népe csak nagynehezen tud megválni.
