Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VII. Két germánnevü sírkő

57 tünk fölvilágosítást, ha minden körülményt jól figyelembe veszünk. Ez időben ugyanis alig mult el úgyszólván csak félszázadja annak, hogy Pannónia római piovincziává lőn, liarmincz negyven éve annak, hogy a pannonok ki-kitörő s iszonyú vérengzésekkel összecsatolt lázadásai végkép elfojtattak ; Savária pedig a bojok pusztaságainak közepette csak éppen most emeltetett coloniává, hihetőleg a fentebb emiitett helytartó P. Attilius Hister védnöksége és pártfogása alatt. A Savariától éjszaknak egész a Fertő taváig elnyúló terület a bojoktól elhagyott, tehát csaknem lakatlan volt, s ha valahol, ugy bizonyosan e vidéken kínálkozott a legjobb alkalom uj telepek felállítására. Tehát valószínű, hogy a menekült quadok itt nyertek lakhelyeket. E feltevésünk mellett még egy másik ok is harczol. A római, mint minden hódító, gyanakodó természettel birt. Yanniust és híveit befogadta ugyan birodalmába mint hontalanokat, kik a menhely és oltalomért hálával tartoztak neki, de azért aligha bízott meg tökéletesen bennök, mint olyanokban, kik azon nemzet gyermekei, mely Varust és légióit csak kevéssel ezelőtt semmisítették meg a teutoburgi erdőben. Nem is kételkedhetünk azon, de maga a józan állameszély is ugy hozta magával, hogy a római e kényszervendégeket éber őrszemmel kisérte, s őket sem közel a Dunaliatárhoz nem bocsátotta, sem pedig az alig pacificált pannonok közé nem vegyitette, hanem ott helyezte el, hol minden eshetóleges quad betörés ellen kéznél voltak, hogy a rómaiak érdekében boszuharczra kelhessenek törzsrokonaik ellen; mind pedig, hol legkönnyebb s minden gyanakodás színezetétől ment felügyelet alatt állhattak. Már pedig ezen állameszélysugta föltételeket egy hely sem ogyesité oly mértékben magában, mint a Savária