Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VII. Két germánnevü sírkő

58 és Scarabantia közti puszta terület, melynek egy részét ma Vasmegye éjszaki tája képezi. S ha szabad a névrokonság után Ítélni, miután a barbároktól származó föliratokban, mint ezt már előbbi tanulmányunkban iparkodtunk bebizonyítani, egyes-egyedül a nevek nyújtanak támpontot a föliratok érdemleges megfejtésére, ugy a régiségtárunkban létező két föliratból azt volnánk bátrak következtetni, hogy Léka és Szalonak vidékén is laktak ilyen menekült quadok. Az első fölirat szövege a következő: SAMVC(a) RESPECTA AN. VIVA. F. (SI) ET VANNIO VIBIBI. AN. L. CO. (Samuca Respecta, meghalt éves korában, életében állitá magának és Vannius Vivibis férjének, ki meghalt 50 éves korában.) Ezen kemény, fehér mészkőből készült tábla FelsőSzénégetőn egy barbár sirdombból ásatott ki, néhány évig a kőszegi algymnasium természetrajzi szertárában őriztetett, a honnan a vasmegyei régiségtárba került. Már maga a leihely is igen nevezetes. Ez egy, a hegyoldal lejtőjén elterülő rét, melynek egész szélességén két egymással párhuzamosan futó tumulus, sirdombsor fut keresztül, nyilván egy egész telep temetkezési helye. E dombok közül a legmagasabbikban feküdt táblánk a terméskőből rákott sirkamara fölött, melyben a később megnyitott dombok után Ítélve, az elégetett holttest hamván kivül volt-e még más valami is, nem voltunk képesek megtudni. Különben e leihely tudományos átkutatását időhiány miatt egyletünk még eddig nem eszközöltethette. Habár nem merjük azt állitani, hogy a föl iratunkon olvasható Vannius Vivibis azon bizonyos elűzött és a rómaiak által befogadott Vannius quad király volt, mégis