Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VI. A felső-raksi sírkő

47 rint földolgozza. Ha azután igy több vidék jelenségeit összefüggésben vizsgáljuk és ennek eredményét ismét saját vidékünkre alkalmazzuk, akkor fog csak igazán annak egykori állapota és viszonya az egész tartományhoz kiderülni. Mit használ az, ha mi mindig csak a távolba nézünk és tudja az ég, hány száz mértföldre tőlünk meszszeeső tartományok történetén és földiratán rágódunk, ha hazánk őskora mindig csak néma sir marad előttünk ? — ha elhanyagoljuk azt, mi közvetlen szomszédságunkban érdekünket bilincselhetné le és mindig csak a lényegtelen távolban akarunk valamit felkutatni, amit soha de soha nem fogunk megtalálni amig és ameddig helyi ismeretünk hiányzik? De térjünk vissza emlékünkhöz. Általánosságban megjegyezzük róla, hogy az irás szabályos és nagyalakú betűi, továbbá a kevés és könnyen érthető összevonás azon következtetést engedik vonni, hogy keletkezési ideje hihetőleg a Kr. utáni első vagy második századba esik. Hogy sirkő volt, az a szövegből világlik ki. De hogy miiy nemzetbeliek voltak azok, kiknek örökös nyughelyét jelölte meg? arra nézve csak a rajta olvasható tulajdonnevek adhatnak némi támpontot. Ezen nevekből kell kiindulnunk és azokat a hason vagy rokon emlékekkel egybe vetnünk ; ezen emlékek leihelyeinek földrajzi fekvését össze kell hasonlítanunk, ha hajdani viselőik nemzetiségével, lakhelyével, társadalmi állásával csak körülbelül is tisztába akarunk jőni. Mi Quartust, Adnamat fiát , aravisk főnemesnek tartjuk. Az aravisk germán népet Tacitus

1) és Plinius

2) többszörösen emliti, Ptolemaeus pedig azt irja, hogy a szétvert azaliok és bojok maradványai az aravisk népbe olvadtak. Az araviskok eredeti hazája a leghitelesebb források nyo1) De mor. German 28 2) H. 0. ül. 25.