Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VI. A felső-raksi sírkő
48 mán Alsó -Steierországban a Rába, Feistricz és Lapincs völgye, és folytatólag Vasmegye északnyugati vidéke volt; e nép egyes szórványos nyomait azonban délkeleti irányban egész Székesfehérvármegye közepéig is kisérhetjük. Az ara viskók már jóval a római hódítás előtt a műveltség bizonyos fokán állhattak. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy vasmegyei területükön több rendbeli kezdetleges vasöntöde létezett s igy föl kell tennünk, hogy a vas használatát már önállólag ismerték ; de bizonyítják ezt kivált ezüst- és bronz-érmeik. Ezen érmek az araviskok fokonkinti fejlődését mutatják. A régiebbek mind suly, mind veret dolgában a görög, kivált makedón érmek után készültek, azonban idomtalan és szabálytalan külalakuak; a rajz rajtok kezdetleges és durva. Hogy ezen barbár érmek görög utánzatok, az a kereskedés áramlatából fejthető meg. Nagy Sándor világuralma idejében és még azon tul is a szárazföldi kereskedés fonalai a görögök kezein mentek keresztül, míg akoczka fordultával és Göröghon függetlensége megszűntével a rómaiak a kereskedés terérul is leszorították a görögöket. A legértékesebb ezikk, melyért a déli tartományok kereskedői a mi vidékünket már századokkal időszámításunk kezdete előtt bejárták, a szőrme és kiválólag az igen keresett borostyánkő volt. Mert mióta a phoeniciai tengeri kereskedés Oarthago leromboltatásával megszűnt, a borostyánkövet az éjszaki tenger partjairól szára földi uton szállították Carnuntum és Saváriába mint lerakodó helyekre ; itt a kereskedelmi ügynökök által öszszevásároltatott és Alsó Steierországon keresztül Italiába és még tovább is széthordatott. 1) Előrebocsátva ezeket általánosságban az araviskokról, nézzük most meg tüzetesebben föliratunkat. 1) Plin. xxxvi.
