Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. III. Cyrcus és amphiteatrum

36 nyörű szünóra, mely alatt, hogy kárba ne veszszen, emberhúst tálalnak a közönség elé. Hogy azonban e játékok százszor ártatlanabb színben tűntek fel a közönség előtt, mint a milyenek valóban voltak, az legfőképp három okra viheti vissza, ugyanis: hogy akkor az emberi nem két nagy részre szakadt, egy jogosultra és jogtalanra ; másodszor a szokás hatalmára; harmadszor pedig a játékok kiállításának kábitó és bóditó nagyszerűségére és pompájára. A római ókor a népjogot csak igen korlátolt mértékben, az emberjogot pedig éppen nem * ismerte, ami kivált a rabszolgaság intézményében nyilvánult Az aréna viadorai ellenségek, barbárok, gonosztevők, rabszolgák vagy más veszett emberek voltak, kiknek létök a társadalomra nézve vagy közönyösnek, vagy károsnak tekintetett. Ami pedig a szokás hatalmát illeti, az századok tolytán nemzedékről nemzedékre mindig mélyebb s mélyebb gyökereket vert és végre is oly korszellemmé vált, melynek hatása mindenkit leigázott. Végre azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy már maga az amphitheatrum, még ha az arénáján lefolyt harezokat tekintetbe sem vesszük, roppant vonzerőt gyakorolt, mert itt oly látvány kínálkozott oly rendkívül nagyszerű látvány, a milyent a világ sem azelőtt sem azután soha sem látott. Ha a császárok kora alatt még valami visszavarázsolhatta a hajdani nagyság érzetét, ugy az bizonyára a flaviusi amphitheatrumban összegyűlt nép volt. A Flaviusok ezen építményét a ma u. n. Colosseumot, az egykori irók méltán a világcsodák közé sorolták. Nyolczvan roppant ivezeten, melyek mindegyike kaput képezett, négyemeletnyi magasságra emelkedve egy tojásdad kört zárt be, melynek egymásfölötti márványpadsorai 87,000 nézőnek adtak ülőhelyet. Közvetlenül az aréna fölött a legalsó sorban ültek a senatorok, a legfőbbrangu hivatalnokok s a Vesta-szüzek s e fényes kör közepén nyitott páholyban a császár és családja, környezve az idegen