Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. III. Cyrcus és amphiteatrum

37 fejedelmek és követek által. A nők ülései a magasabb padsorokban voltak, s csak a Vesta-szüzeknek és a császári család nötagjaiuak jutott a szerencse, a véres látványt a közvetlen szomszédságból szemlélhetni. A legmagasabb üléseket a rongyos, piszkos tömeg foglalta el, meg a matrózok, kiknek tisztjök volt óriási árboczok segélyével az egész nézőtér fölé a nap heve ellen sátorszerű vászonleplet húzni. Az arénából ugrókutak illatos vizet óriási magasságra löveitek fel. mi a levegőt tisztává és egyszersmind illatossá is tette. Csattogó zene fojtotta el a viadorok jaj veszéklését. Ea mindössze mintegy szenvedélyes izgalomszülte mámorba ejtette a közönséget, a melyben az egyesek szellemi önállósága bizonyos fokig megszűnt, az emberi érzelem elaludt, és még a legellenkezőbb érzelmű is az általános bódulatba esett. Csak lassan és igen nehezen tudta a kereszténység az ókori világot e gyilkos játékoktól elszoktatni. Még a keresztény császárok is rendeztek ilyeneket, a melyeken természetesen csak halálra itélt gonosztevők szerepeltek, és ezen alakban velők még a negyedik században, habár ritkábban, azonban mégis találkozunk, amikor azután véglegesen megszűntek. Az állatviadalok, szelidebb kiadásban és legalább nem kiszámított emberöletési szándékkal kisebb nagyobb megszakasxtással egész a jelen század elejéig maradtak fenn. Egyik nemök azonban, a bikaviadal, még most is divatozik Spanyolországban.