Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. III. Cyrcus és amphiteatrum

33 rántván a szigonynyal vagy tőrrel kiexpediálják az árnyékvilágból ; majd a sainnitek lépnek fel hosszú négyszegű paizsokkal és összecsapnak a gömbölyű paizsu és hajlott kardti thrákokkal A tetőtől talpig vasba öltözött és rostélyos sisaku nehéz-fegyverzetüek a fegyverzet azon részeire czéloznak szúrásaikkal, hol legkönnyebben a testbe furódhatik aczéljuk. Lovasok előre szegzett lándzsákkal vágtatva ütköznek egymásba. Ha a párviadalban a vivók egyike még élve lett harczképtelenné, nem az ünnepélyadótól, hanem a közönségtói függött, vájjon megkegyelmeztetik-e életének vagy sem. A vérében fetrengő viador az egyik ujját emelte fel kegyelemért esdeklendő. Ha a nézők kendőiket lobogtatták, akkor megmenekült, ha pedig azok hüvelykujjaikat lefelé tartották, akkor a győztes markolatig döfte kardját társának szivébe. A nézőközönség a gyáván harczolónak ritkán kegyelmezett meg, mert mintegy sértésnek vette, ha gladiator nem hal meg szívesen. A félénkeket és gyávákat korbácscsal és tüzes vassal kergették vissza az ütközetbe, a tajtékzó dühben levő közönség ordítozott: „Öld meg, korbácsold, égesd! Miért hal meg a kutya oly kedvetlenül l" A győztes gladiator, ha akárhány sebből vérzett is, azonnal egy másodikkal, sőt harmadikkal is kellett küzdenie. A küzdelem szüneteiben a vértől átázott homokréteget megforgatták és a győztesek pálmáikat lebegtették a közönség előtt. Az elesetteket merkurálarczban levő rabszolgák csáklyákkal hurczolták ki a térről, mások pedig tüzes vassal kémlelték ki, vájjon az ott fekvők nem tettetik-e csupán magokat holtaknak. Az elesetteket a halál kapuján át (Porta Libitina) a halottas kamarába vitték, hol aztán azoKat, kikben az élet némi jele mutatkozott még, véglegesen ütötték agyon. Röviden megemlítjük még, hogy egyes kiváló alkalmakkor az amphitheaxrumok kiizdtere mesterségesen 4