Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 62 A régészet, melynek eredményei kiválólag a legkülönnemübb emlékek összehasonlításán alapszanak, egyike azon tudományoknak, hol a nézlet. az előadás főkelléke, a remélhető tudományos haszon majdnem nélkülözhetlen előföltétele; mert vagy magának az emléknek, vagy hü hasonmásának szemlélhetése a legbiztosabb közeg, melyen at az óvilág szellemébe hatolhatunk. Habár eddigi leírásainkban mindig az volt főtörekvesünk, hogy a tárgyat minél világosabban, részletesebben és hívebben állítsuk olvasóink lelki szemei elé, félők vagyunk, hogy a hű rajzot mégsem pótolhattuk egészen. Most azonban azon kedvező helyzetbe jutottunk, hogy találkozott oly ügyes kéz, mely régiségtárunk kiválóbb tárgyait, vagy egész csoportozatokból egy-egy képviselőt csupa ügyszeretet s szívességből lerajzolta. Lindtbauer Vincze ur eszközölte ezt, városunk egyik derék íiatal iparosa, ki sokszoros elfoglaltsága daczára is önkényt ajánlkozott e nem csekély fáradsággal járó munkára. Vegye érette forró köszönetünket. Mi pedig meg vagyunk arról győződve , hogy olvasóink szívesen veendik ez ujabb tárgyalási módunkat, mint olyant, mely által régiségeinkkel a legrövidebb uton s legközvetlenebbül ismerkedhetnek meg. Mind a görögöknél, mind a rómaiaknál a kézműipar, ha nem is épen a becstelen, de mégis az igen kevésre becsült keresetmódokhoz tartozott, leginkább azért: mert az iparost foglalkozása a házhoz kötötte s igy a nyilvános ügyektől elvonta. Különben a szó szoros értelmében