Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 63 vett művészeknek s mindazoknak, kik tisztán tudományuk után éltek, mint pl. az orvosok- s tanítóknak sem volt nagyobb tekintélvök. Mind Rómában, mind a görög nagyobb városokban a forum, a köztér volt azon gyupont. mely körül mindazok forogtak, kik a tömegből kiválni akartak; a kinek ott nem jutott szerep, az legföljebb csak emberszámba jutott. A római államban is tehát, kivált a régibb időkben, az ipar csaknem kizárólag a rabszolgák s idegenek kezében volt; s habár ezen viszony a fővárosban, Rómában, majdnem a birodalom felbomlásáig fennállott is, a tartományokban mégis, hol a politikai élet csekély áramlata s a kisebb lélekszám a társadalom egyes osztályait közelebb hozta egymáshoz, az iparosok is, czéheik, egyesületeik (collegia) által, társadalmi állásuk jogosultságát bizonyos fokig érvényesíteni tudták. Ámbár tehát ezek szerint a kézműipar az ókor művelődési viszonyaiban nem látszik is oly fontos tényezőnek, mint a milyen az valóban volt, — mert hát ki fogná a szellem művészies irányú működésének áldásdus hatását a közéletben józanul eltagadhatni ? — és mint a milyen fontos tényező az jelen társadalmi állapotunkban : készítményei mégis a régészetre nézve nemcsak érdekesek, hanem egyszersmind nagyértékiiek is. Hiszen nagyrészben csakis a fenmaradt ipartermékek nyomán pillanthatunk be a régiek magán házi életébe ; mert a nagyszabású remekkor irodalmai e tért kicsinyelvén, avval csak elvétve, csak per tangentem foglalkoznak ; — néha csakis az iparemlékek utján deríthetünk föl valami történelmi tényt, magyarázhatunk meg sok szokást, melyek különben a feledés tengerétől elborítva volnának, s végre csakis ezek ismerete s segélyével lesz az ókori remekírók számtalan homályos helye előttünk megfoghatóvá, világossá.