Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875
LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány
— 20 — mellett feltalálta a maga zúg-astrologusát, ki néhány kispénzért kiszámította neki jövőjét. 1) Ezektől tudta meg a gazda, milyen lesz a termés; a kereskedő, hogy speculatiója sikerülend-e; a pénzsovár öcscs, mikor hal meg gazdag nagybátyja. Ezek határozták meg a mátkapárnak az összekelés szerencsés napját; ezek mondták meg az utasnak, mely napon induljon meg. Egy ily utazási eonsultatio tiszteletdíját Apulejus 100 dénárra teszi. Az államhivatalok és papitestületeknél szervezett kisebb szolgálati állások is számosakat láttak el kenyérrel. Mindezen hivatalokért a szabadosok is pályázhattak, a kinevezés élethoszsziglanra szólt, s egyik másik ily állást pénzért is meg lehetett venni. Rangfokozatban legalul állottak a hivatalszolgák, kikiáltók s küldönczök, ezeknél magasabban a lictorok , mindezek fölött a quaestorok és aedilek Írnokai. Ez utóbbi hivatalok többnyire szabad születésitekkel töltettek be, maga Horáz is a polgárháborúk után ily állást vásárolt magának, néha még lovagok is pályáztak ezekért. Hogy az Írnokok állása tekintélyes volt, már csak abból is kitűnik, hogy ezek gyakran e mellett még katonatiszti vagy más épen nem alárendelt hivatalt is viselhettek. A római férfiak s ifjak túlnyomó zöme mégis mindezek felett a hadi szolgálatnak adta az elsőbbséget. A római helyőrség, 10,000 praetorianus és 4—6000 emberből álló városi cohorsok,kizárólagosan szabad római polgárokból a szintén katonai módon szervezett tűzoltóság, körülbelül 7000 ember, mely egyúttal az éj- és rendőri szolgálatot is teljesítette, pedig szabadosokból toboroztatott össze. A római helyőrség közkatonái rang és fizetés dolgában a legiobeliek fölött állottak. A városi cohorsokban a közvitézek husz évi szolgálattartam mellett naponkint egy dénár, a testőrök (praetorianusok) pedig tizenhat évi szolgálattartam mellett naponkint két dénár zsoldot húztak. Ehhez járultak még a rendkívüli alkalmakkor járó ajándékok ; így Claudius 1) Horat. I. 6. 141.
