Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 21 — császár trónraléptének évfordulóin minden egyes testőr száz sest. kapott, holott már egy izben egyszer mindenkorra fejenkint 15,000 sestertiusban részesültek. A mi a római férfiakat s ifjakat annyira a katonai pályára vonzotta, az nem annyira a zsold, az előléptetésre való kilátás, mint inkább a katonai osztálynak napról napra növekvő tekintélye s hatalma volt, meg hogy a katonai jelleg alatt nem igen kellett büntetéstől tartani oly tény miatt, mit a polgárok ellen katona elkövetett. Mert a hadi törvényszék egy polgár ellen mindig fölmentette a katonát, s könyebb volt hamis tanút polgár ellen, mint igazat katona ellen találni. S hogy a légiók a tartományokban hajszállal sem voltak jobbak a római helyőrségnél, az magától értetődő dolog. A testőrségbe való felvétel sok nehézséggel járt, mert a nagy számmal jelentkezőket igen megválogatták, s senkit sem vettek be, ki legalább is 5 láb 10 hüvelyk magas nem volt.

1) Az egész római helyőrség eleintén Róma és Itáliából került ki, később oly nemzetbeliek is vétettek hozzá, kik alak- s szokásokra nézve nem nagyon különböztek a rómaiaktól, mint a macedonok, spanyolok és noricumbeliek. Csak Severus császár alatt, ki a praetorianus csapatot feloszlatta és újból szervezte, léptek a külső légiók veteránjai a testőrségbe, mi által a város barbár katonákkal telt meg, és ezeknek még most is meglevő, rosz latinsággal szerkesztett siriratai azt bizonyítják, hogy Rómában is barbarok maradtak. Italia fiatalsága pedig, midőn igy a városi katonai szolgálatból kicseppent, tömegesen a gladiator- és haramiamesterségre adta magát. A ki közkatonaságon kezdte, az katonai pályáját rendesen mint centurio végezte; ámbár a legiotribunságig, vagy egy lovasosztály parancsnokságig is vihetté, de már ezentúl nem számíthatott nagyobb tisztségre. Kivételesen azonban a közkatonából, mint Pertinax, császár, vagy 1) Dosith. Adrian, sent. §. 2.