Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 17 — W században már minden nagyobb helységnek, minden glailiatoriskolának és hadcsapatnak megvolt a maga rendes orvosa.

1) Miután az ókorban szigorlatok nem léteztek, s az orvosi felelősség is csak igen korlátolt mérvben alkalmaztatott; nem lehet csodálni, hogy sok hivatlan is megpróbálkozott e téren. Ozipészek, ácsok, festők, kovácsok

2) abbanhagyták mesterségöket s orvosokká lettek; ellenkezőleg voltak ismét orvosok, kik ezen pályán nem tudván eredményt felmutatni, sirásók- vagy gladiatoroknak álltak be.

3) Mióta pedig Thessalus, ki eredetileg takácsinas volt, de Nero alatt mint hirneves orvos szerepelt, azt állította: hogy az orvosi ismeretek elsajátítására egy félév untig elég ; azóta az orvosokat betegeik látogatásainál mindig egy egész sereg tanítvány követte, a betegek legnagyobb kínjára.

4) A gyógyművészetnek ekkénti üzleti gyakorlata azt hozta magával, hogy már korán támadtak az orvosok közt specialisták, kik csak egyes betegségeket gyógyítottak; valamint hogy a sebészet is különvált gyógyággá fejlődött ki. Sebészeti műtéteknél már az első császárok alatt kábító szert, a mandragóra nedvét használták.

5) Hirneves orvosok nagy jövedelemmel dicsekedhettek. Voltak, kik egyes családoktól évdijat húztak, mely mindig január 1-én fizettetett ki.

6) Plinius kétszer említ egy 200 ezer sestertiusra rugó orvosi dijat, mely a gyógyítás sikerültének esetére előre kiköttetett. Boéthus, Palaestina helytartója, nejének helyreállításaért Galerinak 4C0 db. arany tiszteletdijat adott. Egyébiránt épen Galenhoz Ázsiából, Galliából, Thraciából és Hispániából a szembetegek levél1) Orelli 3507. 2) Galen, med. 1. p. 5. 3) Martiiil I. 30. VIII. 74. 4) Martial V, 9. 5"* Plin. H. N. XXV. 150. tí) Plin. H. N. XXIX. 7. 2