Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 18 — ben is fordultak, ki, miután a betegségre vonatkozó kérdéseire választ kapott, megküldte az illetőknek az orvosságot s meggyógyította őket, és ezek által más, ugyanazon bajban sinlődőket anélkül, hogy csak látta volna is óket.

1) Különben az orvosi nyegleség is minden alakban bőven virágzott; a jelentéktelen esetekben való fontoskodástól kezdve egész az általános gyógyszerek felmagasztalásaig és a színházban ezer meg ezer néző előtt eszközlött sebészeti műtétekig; ámbár tagadni nem lehet, hogy maga az antik élet már az orvosgyakorlatnak bizonyos fokig való nyilvánosságát úgyszólván megkívánta. Az orvosok az utcza felé nyitva álló boltokban és bódékban fogadták a betegeket, árultak és rendeltek gyógyszereket, sőt még műtéteket is végeztek; és épen a legtudatlanabbak voltak leginkább azon, hogy elefántcsontszelenczék, ezüst köpölyözőkupakok, és aranyozott nyelű kések kirakása által helyiségeiket kiczifrázzák, hogy minél több beteget csalhassanak oda. A gyógyszerek eladása, melyeket többnyire magok készítettek is, sok hasznot hajtott az orvosoknak; mert általános volt a meggyőződés, hogy a legdrágább gyógyszerek egyszersmind a leghatásosabbak is.

2) Voltak orvosok, kik művészetükkel visszaélve szépítési és állítólagos büvszerek készítésével foglalkoztak; mások pedig különféle ellenmérgek kitalálásával, melyeket sokan mint praeservativumot állandóan használtak, kerestek sok pénzt. Talán mondanunk sem kell, hogy egy oly osztály, melybe mindenki beléphetett, s a melynek tagjai sokféle kísértésnek voltak kitéve, sok kivetni való elemet is tartalmazott. Akárhány orvos pl. mint méregkeverő vagy házasságtörő végezte pályáját a törvényszék előtt. Altalános panaszkép hangzott az orvosok ellen, hogy kapzsik, hogy veszekedők, ugy, hogy gyakran a beteg ágyánál csunyául összepörlekedtek, egymásra nyelvöket öltögették, sót egymást jól el 1) Galen. XIV. p. 647. 2) Plin H. N XXIX. 24.