Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Savariai fölirattanulmányok I.

- 23 — / ebből láthatjuk legjobban a római polgárnemzetsógek szétágazását a roppant terjedelmű birodalom minden széléig, miáltal azok nemcsak belerőben nyer tek, hanem egyszersmind azon gyökszálakká is lettek, melyek a római uralmat s nyelvet a legtávolabb eső meghódított tartományokban megszilárdították, úgyszólván megkötötték. Elismerjük: hogy az egyes nevekhez csatolt történelmi vonatkozások elsorolásának az emlékezetre való fölüditő hatását sem lehet kicsinyelni. De elvégre is, ez a lényeghez nem tartozik, másrészt ebbeli forrásaink hiányosságát tekintetbe véve, egészet ugy sem adhatnánk. S igy nem marad egyéb hálra, mint constatálnunk azt, hogy a Gavia, Toria, Aelía és Aurelia nemzetségek tőzsgyökeres római származásúak, s hogy a föliratunkban emiitett családneveken kivül a Toria nemzetségben még a Balbus, az Aeliában : ßala, Catus, Paetus, Sejanus, Tubero ; az Aureliában pedig Cotta, Orestes, Rufus és Scaevola családnevek is szerepeltek. Még egy szót a felíratunk homlokát diszitő domborfaragványróJ. Ezen grííí nézetünk szerint nem ábrázolhat egyebet, mint a sokszor emiitett savariai papi collegium jelvényét. Különben sem értelme sem czélja nein volna. Fölíratunk tehát egy elenyészett győzelmi emlék legérthetúbb maradványa s Savaria hajdani jelentőségének nem megvetendő tanúbizonysága. Záradékul bocsánatot kérünk t. olvasóinktól, ha netán a jegyzetek s idézetek hiánya miatt neheztelnének. Igaz, hogy ezek egész hosszú lánczolatát hozhattuk volna fel, s jelen dolgozatunknak ezáltal tán tudományosabb külszint kölcsönözhettünk volna. De a ki Calvisius, Schönwiesner, Zell, Massmanns Mionnet