Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Savariai fólirattanulmányok II.

— 24 i — műveit ismeri, úgyis tudni fogja, honnan vettük egyes adatainkat. II. BEATITVDINE-D-N- CONSTANTIS VICTORIS AC TRIVMFATORIS SEMPER AYGPROYISA COPIA QVAE HORREIS DEERAT POSTEAQYAM CONDENDIS HORREA DEESSE COEPERYNT HAEC VVLO RVFINVS VC-PRAEF-PRAET-PER SE COEPTA IN SECVRIT

ATEM PERPETEM REI ANNONA RIAE DEDICAVIT. (A mindig felséges, győztes és diadalmaskodó urunk Constans kegyelméből kipótoltatván a magtárakban létező hiány, miután a magtárak megtöltése körül hanyagság kezdett mutatkozni, ezeo követ Yulcatius Rufinus, volt eonsul, praetori praefectus, saját jó szántából az élelmezési ügy örök emlékezetére állította.) Ezen fölirat, egy fejedelmi kegytény mogörökitése, Savariának azon emlékei közül, melyek a nagy Constantin utáni korszakot jelezik, kétségkívül a legérdekesebb ós legfontosabb Hogy azonban ezen föliratot jól megérthessük, annak jelentőségét, minthogy alkalmi ezélján kivül egy adag korrajzot is tartalmaz, kellőkép méltányolhassuk : nemcsak a fölirat korának történelmében kell tennünk kutatásokat, nemcsak a negyedik századbeli római uralkodók tetteiben kell keresnünk támpontokat, hanem egyszersmind az egész római közigazgatásnak és adórendszernek ide vonatkozó részét is kell, habár csak futólag is, érintenünk.