Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872
LIPP Vilmos: Az őskorról
- 37 — is a legkezdetlegesebb, legdurvább alakot tüntetik fel, a köszörülésnek legkisebb nyoma sem mutatkozik rajtok, még élökön sem, s ez igen természetesen készitőik vad, nyomorult állapotáról tanúskodik, mely állítást a Közép-Francziaország barlangjaiban tett leletek tökéletesen igazolják. Ott ugyanis ezen ősember maradványai az irámszarvas és mammut maradványaival együttesen kerülnek napfényre, s tekintve a köztök talált fegyvereket, azon következtetést vonhatjuk, hogy az körülbelül oly életet élhetett, mint a mai eskimo, csak hogy néhány fokkal még nyomorultabbat, mert a háziállatokat egészen nélkülözte. Azon területek, hol ősrégi durva driftkovand eszközök találtatnak, csak csekély terjedelműek, s igen elszigetelten fekszenek egymástól. Az ujabb kőkor, a neolith, vagyis a csiszolt kőeszközök kora, néhány évszázaddal későbbre tehető. Ugy látszik, hogy ezen időközben terjedt el az ember az egész világon. Földünk majdnem minden pontján merülnek fel ezen csiszolt, köszörült, sokszor tetszetős, részben csinos kőeszközök, nem ritkán csont s kagylókészitmények kíséretében. A magyarhoni obsidianeszközök, melyek élénken a driftkovand szerekre emlékeztetnek, minthogy többé kevésbé félig s egészen csiszolt kőeszközökkel együttesen, vagy azok szomszédságában lépnek fel, legkivált az átmeneti korszakot látszanak jelezni. A neolithkor készítményei azonban már a schweiczi tavak czölöpépitvényei között a bronzkor maradványaival vegyest fordulnak elő. Ez vezetett azon általánosan elfogadott régészeti szabály felállításához, hogy a kőkor mindenütt a bronzkor alapjául szolgált, mely ismét a vaskornak adott létet. Kitűnik ebből, mily