Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Az őskorról

— 38 i — helyesen itélt már Lucretius, midőn a kő-, bronz- és vaskornak egymásra való következését igy fejezte ki: „Arma antiqua manus ungues, dentesque fuerunt, Et lapides et item silvarum fragmina rami Posterius ferri vis est aerisque reperta, Et prior aeris erat quam ferri cognitus usus.

3) Minthogy a bronz s vaskor már a történeti időbe esik, egyedül a kőkor az, mely az emberi nem gyermekéveire utal. De hogy az ember ezen gyermekkora mikor kezdődött, hogy mily nagy volt azon időköz, mig az ember az érez használatát felfedezve s megtanulja fejlődésének második stadiumába lépett, az bizonyossággal soha sem leend felderíthető. Itt csak odavetőleg, analógiák, hasonlatok utján lehet véleményt felállitani, mely véleményt tán egy holnapi felfedezés megmásíthat, vagy meg is dönthet. Annyi tény, hogy az emberi nem élete jóval hoszszabb. mint azt a történet tanítja. Azonban a sok ezer esztendőket hangoztatók mellé sem állhatunk. India, Ausztralia és Amerika vad törzsei még most is legnagyobb részt azon állásponton vannak, melyen a mai müveit népek elei az őskorban voltak. Pedig semmi okunk sincs azon feltevésre, hogy e törzsek később keletkeztek^ sőt minden jel arra mutat, hogy az emberiség elterjedése a földön egyenletesen ment végbe. Hogy tehát ezek a művelődés első fokán megállottak, nem haladtak, annak okát földrajzi helyzetükben, égalji viszonyaikban, s tán az ezektől függő kisebb szellemi tehetségeikben kell keresnünk. Hol mindez az emberiségnek kedvezett, ott szellemi fejlődése -- és művelődésében ha lassan is, de folyvást haladott, ugy hogy a kőkor szerény nézetünk szerint tán egy vagy két ezer évet igen, de sok évezredet alig vehetett igénybe. a) Lucretius, „de Rerum natura" 1281 v.