Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Az őskorról

- 35 — nünk, hogy oly okokat hoz fel, melyek szerkesztésüket egy igen régi korszakba helyezik, a mi ismét azt bizonyítja, hogy már akkor a barbár művelődés aránylagos magas fokon állott. Ép igy vagyunk Egyiptommal is. Báró Bunsen azon számításai, melyek az egyiptomi dynastiák életét évezredekre nyújtják ki, mindenesetre megczáfolhatók s meg is czáfoltattak; de mégis mindamellett oly tényeken alapulnak, melyek egy igen hosszú időtartam felvételére jogosítanak. Az aegyiptologok szerint a 19. dynastia, a Psametichek alatt volt az egyiptomi művelődés délpontján. Ezek mögött fekszik a gulakirályok csekélyebb műveltségű kora, s még ezek mögött azután azon roppant idő, mely egy ily művelődés keletkeztére szükséges volt. Az ó testamentomi szentírás régibb könyvei, míg egyrészt okmányilag azt bizonyítják, hogy a semiticus világ azon időben, mely a klassikus történetéhez hasonlítva, igen régi, már jelentékeny műveltségnek örvendett, más részről krónikák alakjában egy sokkal régibb időnek meglehetősen előrehaladt barbár művelődéséről tesznek tanúbizonyságot. Ha tehát a művelődés fejlődését ezen jelenségekből akarjuk megfejteni, időszámitási igényeink természetesen jelentékenyek lesznek, annál is inkább, ha meggondoljuk, hogy az alantibb művelődési fokokon a haladás nagyon is lassú lehetett hasonlítva ahhoz, mit tapasztalataink a már előrehaladott nemzeteknél mutatnak. A praehistorikus régészet tehát tény gyanánt tekinti azt, hogy a közép művelődés első fellépte a távoli ókorba helyezendő. Ezen feltétel mellett fog az őskor problémájának megfejtéséhez. Nem retteg vissza a roppant korszakoktól, sőt, elég gondatlanul maga is