Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Savariai fólirattanulmányok II.

- 25 — A Pannoniát, és igy Savariát is lakott kelt-german törzsek szabad földbirtokosai, mielőtt a római uralom járma alá jutottak volna, a közadó fizetés áldását nem ismerték

1); közveszély idejében azonban, épugy mint hajdan a magyar nemesség, az általános felkeléshez csatlakozni, s hónuk iránti kötelezettségöket vérökkel leróni tartoztak, aki pedig a felkelésnél személyesen meg nem jelenhetett, a köznek aránylagos kárpótlást fizetett. E viszonyok azonban a római uralom kiterjedésével s megszilárdultával egészen megmásultak. Az őslakók átörökölhető birtokaikban, mint azok valóságos földesurai (Possessores, Inquilini) meghagyattak. A birtokos nélkül talált területek, — elképzelhető menynyi lehetett Pannónia véres leigázása után — államvagyonnak (Fundus publicus, Possesio publica, imperatoria) nyilváníttattak ki, s vagy egyes bevándorlott római polgárnak adományoztattak, vagy olcsó áron bérbe adattak, vagy a községekhez csatolva azok vagyonát képezték. Mind az őslakók, mind a római polgárok sokszor nagyon is terjedelmes jószágain a lakosság egy harmadik osztályával is találkozunk, a földmi velőkkel (coloni rusticani).

2) Ezek ismét két osztályra szakadtak. Az elsőbe tartoztak a személy szabadságot nélkülöző colonusok, máskép rabszolga jobbágyok, (coloni iure originis, genitali solo immorantes) kik nem annyira a földbirtokos személyéhez, mint azon birtokhoz voltak kötve, melynek részleteit bizonyos szolgálatokért használták, s a melylyel együtt ') Tacit. Germ. VI. Caes. B. Gall. I, 18. VI, 14. Druides neque tributa unacuui reliquis pendunt. 2) Herodiau. II. 85. — Cod. Theod. II. 338. 339. 11