Zawisza, Norbert - Markiewicz, Malgorzata Wroblewska - Zsámbéky Monika: Textil-irat válogatás a Centralne Muzeum Włókiennictwa Łódz anyagából a 4. Textilművészeti Triennálé társrendezvényeként - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2012)
A lengyel textil debütálása arra az évtizedre esett, amikor nagy kulturális és társadalmi változások mentek végbe. Ez az időszak hihetetlen energiával szülte az új irányzatokat, a lázadó undergroundot, lázadást, kísérletezéseket, egyszóval ez volt a „boldog és harcos" időszak a kultúra fogyasztói számára. Az emberiséget elkápráztatta a tudomány, a genetika fejlődése, a kozmosz meghódítása, az új műanyagok létrehozása, mindezek lehetővé tették a képzelet szülte formák megvalósítását, s a televíziónak köszönhetően tömegessé vált mindezek azonnali tömeges elterjedése. Mindezeknek köszönhető, főleg a fiatal nemzedék körében a sokszínű művészi kifejezés, amely egyformán hatott az elit és tömeg kultúrára. Az új technika lehetővé tette a tömeges hang és kép reprodukciót, ezzel egy időben megnőtt az egyediség rangja és jelentősége. Ebben az új helyzetben a tervezett textil, de főleg a művész által tervezett textil megtalálta magának az erőteret a nemzetközi piacon. Tevékenysége kezdetben a megdöbbenést váltotta ki, hogy aztán később megnyerje az elfogadást. A korszak művészetében a tervezett textil kompozíciót nagy mértékben a világ újszerű, egyéni látás- és kifejezésmódja, valamint a jelen világ igen érzékeny ábrázolása jellemezte. A kifejezés új lasztikus formái a nézőben azt az érzetet keltették, ogy tanúi valaminek, ami teljesen friss, elfogadták a tervezők törekvéseit, az új irányok kötelező követését, az egyéniség elsőrendűségét. Tetszésüket megnyerte az alkotók koncentrálása az anyagra és a technikára is. Ez időben polgárjogot nyert sok, eddig nem művészinek tartott technika, technológia is. A lengyel textilművészek textil iránti figyelme nem új keletű. Már a „Mtoda Polska" (Uj Lengyelország - kulturális mozgalom, 1890-1918) alkotóinak fő törekvései közé tartozott a lokális értékek hangsúlyozása, mely tartós gyökerekkel rendelkezett a hagyományban, és e törekvésben a textil jó médiumnak ígérkezett. Erre kellett koncentrálni. Az önazonosság, az örökség kötelezettsége erre jelölte meg az összpontosítás irányát, alkalmazott textil művészeti kísérletei párhuzamosan folytak az úgynevezett „szabad" művészettel, de az akadémikus művészetek határait még nem feszegették. A korszak jeles textil (főleg kelim) tervezői közül meg kell említeni - főleg férfiakat- a krakkói művészeti főiskola professzorait, növendékeit (Wyspiaiíski, Tichy, Treter, Trojanowski). A textiltervek kivitelezői között pedig főleg a nőket találjuk, gyakran a műhelyek élén, akikből idővel saját terveket megvalósítók születtek. A két világháború között (1918 - 1939), a dekoratív textil tervezői között főleg a varsói főiskolák fiatal hallgatói találhatóak. A népi, duplaszövésű technikát újjáélesztette és a művészi textil számára alkalmazni kezdte Eleonora Plutynska. Modern formájú jacquard textilek tervezését végzik: Helena Bukowska, Karolina Buthakowa, Zofia Czasnicka, Julia Grodecka, Zofia Kodis-Freyer, valamint fiatal tanítójuk Lucjan Kintopf, valamennyien a Spótdzielnia Artystów „tad" („Rend" Művészek Szövetkezete) tagjai voltak. Említeni kell továbbá Anna Sledziewska -t, aki a szakiskolákban 7
