Zawisza, Norbert - Markiewicz, Malgorzata Wroblewska - Zsámbéky Monika: Textil-irat válogatás a Centralne Muzeum Włókiennictwa Łódz anyagából a 4. Textilművészeti Triennálé társrendezvényeként - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2012)

tanított és jacquard textileket tervezett és Maria Bujakowa-t, aki bevezette a hímzést a dekoratív textilekbe. Ebben az időben indult meg a textilanya­gok és az azokhoz használt színezékek vizsgálata, új szövési technikák keresése, kikísérletezése. Ezek a törekvések nem maradtak észrevétlenek és elismerés nélkül, hogy említsük néhányat azok közül:- Párizs 1925, 1937,- New York 1939. 1945 után a fiatal művészek új színt, lendületet, nagyobb hangsúlyt adnak az útkereséseknek és az őket követő nemzedékkel (a tanítványaikkal) új si­kerek kovácsává váltak a 60-as években, amit az 1948-as Velencei Biennálén és az 1957-es Milánói Triennálén alapoztak meg. A siker alapjai az expresszív kifejezésmódban és a szakmai hagyomány követésében keresendők. A tömegbázis függvényében, e törekvések szellemében elkezdődött a differenciálódás folyamata, új nyelveze­tek keresése, új áramlatok, stílusok születése, új gon­dolkodási és tervezési módok alkalmazása. A 70-es évek elején az új lengyel textil, gyakran a leegysze­rűsített, a legalapvetőbb formákhoz tért és felhasználta azokat a tradicionális és az újító megoldások során. Az ú ítók vizsgálták az alternatív anyagokat, bátran köze ítettek az alkalmazás elérhető végső határai­hoz. Az új textil gyors evolúciója színes és dinamikus életet élt, és a multimediális terepre lépett, össze­mosva ezzel a plasztika különböző területeinek határait. Ezzel az új, „plasztika" szóval jelenik meg az új fogalom, a „textilplasztika". A textilművészet evolúciója a hagyományos struktúrától a nyitottságához, a síktól a tér kitöltéséig terjedt, hogy végül kilépjen a térbe, s közben egyre gyakrabban találkozunk olyan fogalmakkal, mint: térkompozíció, lágy szob­rászat, lágy művészet,fonal művészete. A 80-as években a lengyel textilművészet szembe­tűnő változásokat élt át az expresszív eszközök alkal­mazásában, miként az alkotók érdeklődési területé­nek kiválasztásában. Ebben nem jelentéktelen szerepe volt a politikai változásoknak. A sok kísérletezés, a sokféle technikai mód alkal­mazása, a témák változatossága, a hagyománytól való elrugaszkodás, majd a visszatérése után meg­jelent az új jelszó: visszatérés a falhoz, amely vissza­térést jelentett a klasszikus formához, kifejezési módokhoz, síkbeli formához. Múzeumunk részt vett a jelentkezők művészi pá­lyájának egyengetésében, megrendezve 1984-ben az országos megmérettetést a művészeti iskolák egyetemistáinak, valamint a frissen végzeteknek. Továbbá lehetőséget biztosított az idős művészek mellett, hogy részt vehessenek és képviseljék a lengyel textilt a nemzetközi kiállításokon, ahol dí­jakat is nyertek (tódz, Laussane, Kioto, Brüssel, hollandiai Vehta, a magyar Szombathely, a fran cia Angers és Mexiko). A következő évtizedben, továbbra is születtek erősen hangsúlyozott dekoratív, expresszív megje­lenésű, mesterien komponált rajzú és jól tagolt nar­ratív művek. Továbbra is jelen voltak az irodalmi metaforák, allegóriák és a múltban keresendő emocionális tartalmak. Egymással párhuzamosan alkottak emocionális töltetű és dinamikai kifejezésé' műveket. A 90-es évek végétől a legfiatalabb szerzők

Next

/
Thumbnails
Contents