Zawisza, Norbert - Markiewicz, Malgorzata Wroblewska - Zsámbéky Monika: Textil-irat válogatás a Centralne Muzeum Włókiennictwa Łódz anyagából a 4. Textilművészeti Triennálé társrendezvényeként - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2012)
ÍRÁS TEXTILLEL, AVAGY A LENGYELORSZÁGI FONALMŰVÉSZET JELESEI A Múzeum A tódz-i Textil Múzeum 1960-tól gyűjti a kortárs textilt. Kollekciója majdnem 2000 művet számlál, így ez a legnagyobb ilyen jellegű gyűjtemény. Ezen évek alatt Múzeumunk pártfogolt mindenféle, a textillel kapcsolatos tevékenységet. 1 972 óta szervezi a Nemzetközi Textil Triennálét, 1978-tól pedig társrendezvényeként az Országos Fal- és Tértextil Kiállítást, valamint 1985-től az Országos Minitextil Kiállítását. Múzeumunk pártol a a fiatal alkotók versenyét és a textiles alkotó műheyeket és a művészi egyesüléseket. A kortárs textilművészet volt és jelenleg is a fő témája a legnagyobb számú egyéni, csoportos, tematikus és áttekintő kiállításoknak, melyeket tódzban a Piotrkowska utcában található Múzeumunk szervezett. Például Múzeumunk gyűjteményéből Magyarországon, Budapesten a Műcsarnokban, 1974-ben (ATE textilek), 1984-ben Szegeden (tódz-i művészeti textil) rendeztek tárlatot. A magyarországi múzeumokban és kiállítótermekben rendezett kiállításokon nagyon sok lengyel művész vett részt egyénileg és csoportosan (lengyel absztrakt művek, lengyel könyv, lengyel kárpit). Az 1976 óta megrendezett Nemzetközi Minitextil Biennálékon, majd a Nemzetközi Minitextil Triennálékon eddig több mint száz lengyel művész fordult meg. A textil nyelve Az 1960-as években a lengyel textilművekben alkalmazott modern kifejezési nyelv találkozott a közönség érdeklődésével. A nem konvencionálisán használt természetes anyagok és az új szövési módok a nyersanyagok őstermészetét és szerves expresszivitását használták ki. 1962-ben a Lausanne-ban megrendezett I. Nemzetközi Biennálén (1. Biennale Internationale de la Tapisserie) bemutatkozó lengyel művészek munkái nagyon meleg fogadtatásban részesültek. A gobelin technikával szőtt művek egzotikumként hatottak, meglepték az alkotókat, a kritikusokat. A lengyel művészeket újítóknak, forradalmároknak kiáltották ki. Ezt a hírnevet az 1965-ös kiállításon még jobban megerősítették. Hatásukra a svájci biennálénak a felügyelője, Pierre Pauli elutazott Varsóba Maria taskiewicz-hoz, hogy az ő műtermében tanulmányozhassa a szálas anyaggal való komponálást és a „szobrászkodás" lengyel metódusát. A svájci műkritikus, költő és író, André Kuenzi elragadó kritikájában bevezette a világ szakirodaimába a "lengyel textil iskola" kifejezést (Gazette de Laussane). Ezt a kifejezést ismételte később az alapműnek számító, a „La nouvelle tapisserie-ben 1973-ban és a 80-as évek elején. A már történelminek számító lausanne-i találkozásoktól kezdetét vette Magdalena Abakanowicz, a vitán felül legjobban ismert lengyel művész karrierje, akinek a bronz-, vagy kőművein, nyomon követhető az a szuggesztív kifejezésmód, amely a textilanyaggal való munkából eredeztethető.
