Gálig Zoltán (szerk.): Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben - Szombathelyi Képtár Katalógusai 27. (Szombathely, 1992)

itáliaira az ember-szobor. Az élő ember vonásaiban klasszikus motívumokra ismerünk.

Olaszországban jóval több az aktábrázolás és itt nem ódzkodnak a festők az eszményítéstől. Az új tárgyiasság témái közül itt is gyakori a portré, az életkép. Jóval több azonban a tematikus alkotás, klasszikus irodalmi, vagy mitológiai tárgyú feldolgozás. Még ha látunk is olyan képet, amelyen bizonyos foglalkozású ember szerepel, ez nem azonos az új tárgyiasság objektív vagy társadalomkritikus körképével. A festményen látható pásztor, halász, bohóc nem hivatás, foglalkozás képviselője, hanem egy régi vagy újonnan született mitológia részese.

Végezetül: A novecento utat talált a fasizmushoz, a német új tárgyiasság a fasizmus szemében elfajzott művészet volt.

Felice CASORATI: Dél 1922.

11