Gálig Zoltán (szerk.): Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben - Szombathelyi Képtár Katalógusai 27. (Szombathely, 1992)
A posztexpresszionizmus Magyarországon Előzmények A posztexpresszionizmus stílusfejlődés eredménye. Természetes közege a húszas, harmincas évek kultúrája, művészete. Mégis születtek olyan alkotások, amelyek készülésük jóval korábbi időpontja ellenére, és attól elvonatkoztatva nyugodtan beilleszthetők lennének egy a posztexpresszionizmust bemutató képsorozatba.9 Elsőként említendő Pór Bertalan „Család” c. festménye (1909). E műben szerencsésen találkoznak azok az adottságok, amelyek függetlenül a korai időponttól a posztexpresszionista képpel egyenrangút, azonos értékűt teremtenek. Az alábbiakban vázolhatok a meghatározó jellegzetességek. A műfaj: családi portré. Az ábrázolás szenvtelen-hideg. A családtagok között nincs kontaktus, de van sorsközösség. Az ábrázolás lefojtott feszültséget tartalmaz, amely származhat mind a szecesszió, mind az expresszionizmus előzetes tudásából. Tudjuk, hogy Pór Bertalan esetében a szecesszió volt az előzmény. Enyhe torzítás megfigyelhető az arcokon, a szecessziós stilizálás visszafogott megoldásait láthatjuk a jobboldali két nő ruháján és a körvonalakon. A szertelenség elburjánzását megakadályozza azonban a feszes kompozíció, a merevnek mondható beállítás. A színek hidegek, törtek. A körvonalak élesek, a plasztikus testfelületek és a háttér találkozásánál a sötét még sötétebb, a világos még világosabb lesz, akárcsak a mágikus realista képek jelentős részénél. PÓR Bertalan: Család 1909. A tízes években (1916 k.) Kmetty János ugyancsak közel jár a posztexpreszszionizmus problémafelvetéséhez. Az expresszionizmus, a kubizmus, illetve a kettő ötvöződésének korszakában jóval higgadtabb, kubisztikus, de alapjában leíró jellegű ábrázolást képvisel. Az ő színei is hidegek, de Pórhoz viszonyítva telítettek. Formái érzékletesen plasztikusak. Tárgyilagosságban viszont elmarad a „Család” c. festmény alkotójától. 12
